Még David Beckham 15 éves fia, Brooklyn is dolgozik: kávét főz egy londoni kávézóban. Nem is olyan szerencsés, mint én, aki a nyaraimat a barátaimmal lófrálva, vagy egy könyvvel a fűben heverve töltöttem. Ma már biztosan én sem engedhetném meg magamnak. Mellesleg a nővérem, aki szintén lófrált és a fűben heverészett, délutánonként munkába küldi a gyerekét.
Én sajnálom a tizenöt éves unokahúgomat, amikor felveszi az áruház ronda egyenruháját, és elkerekezik az üzletbe, hogy dobozokat, rosszabb napokon nyers húsos csomagokat pakoljon (vegetáriánus). Pedig tudom, hogy nincs vele semmi baj: megtanulja, hogy nem a legyek hordják össze a pénzt, és nem veri el ezek után könnyen, spórol, beosztja. Amit vesz belőle, jobban megbecsüli, és remélhetőleg becsülni fogja más munkáját is. Szerencsés azért is, mert nem a napi kenyeréért melózik. Másrészt meg sajnálom, mert úgyis tanul egész évben.
Árufeltöltés, adatrögzítés, röplaposztogatás, kérdőívezés, hoszteszkedés, halsütés, takarítás, felszolgálás, kertészkedés: többnyire ilyen munkákat vállalhatnak a középiskolások. Csak remélni tudom, hogy utána jó nagyot buliznak a barátaikkal – bár amint látom, mostanában azzal sincs gond…
