Az Ördögöcske a nők szívében, de nem a lelkükben lakik, ezért lehet, hogy szendék, anyák, gömbölyűk, vékonyak, alázatosak és kegyetlenek, finomak és érzékiek, vadócok és sírósak egyaránt gyönyörűek, ezért lehet, hogy a női szépség megfoghatatlan, és sohasem egyforma, mert a nők érzékisége a teremtéstől való dolog, és lányoknak, asszonyoknak nincs más dolguk vele, mint hogy pazarolják.
Man Ray Violon’d Ingres című fotóján a nő a vágyakozás csupasz tárgya, a kép címe komisz szójáték, lviolonl magyarul a hegedű, a lviolon d’Ingresl pedig a forró imádat, a kedvtelés… amire büszkék vagyunk. Ellen Von Unwerth lányai a bibliai Éva almáját eszik, és ahogy a padkán ülnek, kívánatosan és taszítóan, úgy látom, nem is az első falat ez a tudás megkeseredő gyümölcséből. Ellen maga is fotómodell volt, éles és kérdő tekintetű német nő, aki meg tudja mutatni, hogy a szépség és kreativitás egy tőről fakad. Verebics Kati nője már a szívével (is) gondolkodó asszony, és legalább olyan szabad és öntörvényű, mint Dalí felesége és múzsája (Gala korábban Paul Éluard francia költő felesége és Max Ernst szeretője). Az érett asszony szépségének dicsérete ez, a szférák magasába feljutó nő himnusza… Mikor Picasso 1907-ben bemutatta az Avignoni kisasszonyokat, elszörnyedve fogadta a közönség. Apollinaire, a régi barát próbálta mentegetni az összetört művészt. A „szörnyűséges magány áldozata lett”, mondta róla. Hát, igen, így vagyunk, mi férfiak, nők nélkül. Szörnyűséges magányban.
