A jeruzsálemi Misgav-Ladach kórház szülész-nőgyógyász igazgató főorvosa, Stark professzor eredetileg fejődő országok számára dolgozta ki az új módszert. Abból indult ki, hogy melyek a hagyományos technika kockázat nélkül elhagyható lépései, miként lehetne olcsóbbá tenni a beavatkozást. A régi technikával végzett műtétnél több vágásra kerül sor, majd a magzat kiemelése után rétegenként varrják el a sebet, magát a méhet is két rétegben.
Mi az új benne?
Az új módszer kíméletesebb a réginél: kisebb vérveszteségre lehet számítani.
A has megnyitása után a zsírt csak középen, érmentes területen vágják át, a hashártyát pedig úgy vágják, hogy sem a zsírréteg, sem a hashártya felett futó erek és idegek nem sérülnek. Az egyenes hasizmokat szétválasztják, majd ujjaikkal erőteljesen széthúzzák. Közben arra is ügyelnek, hogy az izmokat tápláló erek ne sérüljenek. Ezután a hashártyát ujjal nyitják meg, kézzel tágítják, majd pár pillanat múlva a méh következik.
A méhen két cm-es vágást ejtenek, majd kézzel tágítják a nyílást, s kiemelik a magzatot. A műtétnek ez a része 4-5 percet vesz igénybe, majd ezután következik a méhlepény eltávolítása, a seb elvarrása. A méh a szülést követő órákban erőteljesen összehúzódik, ezért a méhvarratok 3-4 órával a szülés után már meglazulnak. A varratsor feladata tehát főként az aktuális vérzés csillapítása, és nem a későbbi heg szilárdságának biztosítása. Az új műtét során a hashártyákat sem egyesítik. Kiderült ugyanis, hogy a hashártya a beavatkozást követően magától záródik, összenövések pedig többnyire nem keletkeznek, míg a hagyományos technika alkalmazása esetén éppen a varratok feszülése, a vérellátási zavarok vezetnek sok esetben összenövésekhez. A baba kiemelése után még kb. 10-15 percet vesz igénybe a műtét az utolsó öltés megtételéig. A műtét után 4-6 órával már fel is lehet kelni. A szoptatás korai megkezdésének és a baba ellátásának immár semmi akadálya.
Hazai tapasztalatok