Akit nem engednek felnõni

Ezen az érzésen minden kiegyensúlyozott lelkiállapotú asszony felül tud kerekedni, és képes engedni, hogy az ifjú a maga útját járja. Nem ritka azonban, hogy anya és gyermeke között megcsontosodik a korai függőségi viszony. Ez sokszor a gyermek számára is megfelelő, hiszen – annak ellenére, hogy felnőtt – továbbra is kiszolgálják, és tetteiért továbbra sem kell felelősséget vállalnia. Még gondolkodnia sem kell túl sokat, mert eldöntik helyette, mi a jó neki, és mi a rossz.

A helyzet akkor kezd kényelmetlenné válni, amikor a gyermek saját családot szeretne alapítani. A szülők kéretlen ellenőrzése, tanácsai, gondoskodása ilyenkor már terhére lesz az ifjú párnak. Ez a forrása az „anyós-konfliktusnak”, de sokszor a fiatal szülők bizonytalanságának, tehetetlenségének is. Sajnos nem ritka, hogy emiatt romlik meg a pár kapcsolata, emiatt esik szét a még meg sem szilárdult kis család.


Ismerkedés a babás életmóddal

Még az érett, kiegyensúlyozott fiatalnak sem könnyű átállni a szabad „agglegénytempóról” a családos életformára. Fontos, hogy minden gyermekre vágyó tudatosítsa magában: nemcsak babázásról, hanem huszonnégy órás szolgálatról van szó.

Akinek gyereke születik, nyugodtan felkészülhet arra, hogy az elkövetkező években sose lehet biztos benne, elfogyaszthat-e egy ültő helyében egy ebédet, vagy végig tud-e nézni egy filmet. Eleinte a szoptatás, később pedig a váratlan betegségek miatti teljes anyaigény szólhat bele az előre tervezett programokba.





Gyakorlásképpen időnként elvállalhatjuk ismerőseink kisbabáját néhány órára. Az idegen gyerekkel kialakult kapcsolata minőségéből azonban senki ne következtessen arra, hogy ő milyen anya lesz, mennyire tudja majd szeretni gyermekét.

Hozzá ugyanis kilenc hónap várakozás és a szülés élménye fűzi majd, és fél tucat tombolva működő hormon gondoskodik arról, hogy saját babánkat tartsuk a legszebbnek, legkedvesebbnek, legokosabbnak a föld kerekén.