Idén május közepéig kell leadnom pszichológiai szakdolgozatomat, melynek a következő címet adtam: Férfi és női kapcsolati -, viselkedési – és szerepminták generációkon átívelő változása analitikus megközelítésben.
| Teszt férfiaknak » Teszt nőknek » |
Jó kis izgi téma, mindenkit érint valahol. Mivel ez egy tudományos szakdolgozat, állításomat bizonyítani is kell. Az állításom pedig az, hogy a jelenlegi fiatalok (nagy átlagban a tizenévesektől a negyvenesekig) a párkapcsolati működésükben a superegóról az egóra tették át a hangsúlyt. Ezzel elkezdődött az individualizáció, ami oly sok változást hozott mindannyiunk életébe.
Hogy mindez mit jelent, és miben kérem a segítségeteket, a segítségedet? Egy általam megírt, pszichológiai teszt korrekt válaszaira lenne szükségem. A korrekt azt jelenti, hogy a női variánst nők töltsék ki, a férfit pedig férfiak, és a válaszok valósak legyenek.
Tudom, hogy a teszteknél mindenki szeret játszani, de most kifejezett kérésem lenne, hogy csak akkor kezdjetek a kitöltéshez, ha komolyan veszitek. Én is komolyan fogom venni, statisztikát készítek a válaszokból.
No de menjünk tovább. Ez egy analitikus felfogásra épülő teszt. Mit is jelent jelen esetben, hogy analitikus?
Freud – mint tudjuk jól, az analízis szülőatyja – működésünk alapjait a következőképpen látta meg, és fektette le:
Mindenkiben ott van az ösztön. (Freud ezt ID-nek nevezte el.) Ezt hoztuk magunkkal, e nélkül nem jutottunk volna el eddig. Az ösztön szerint az örömelv vezérel. Ide tartoznak az indulatok is, minden, ami zsigerből jön.
Aztán van a felettes énünk, a kontrolláló, belénk nevelt jó kislány és jó kisfiú, a megfelelni akaró, szocializált állampolgár. (Freud ezt Superegonak nevezte el.) A vallási és szigorú társadalmi normák a superego működési területéből fakadnak.
Az ID és a Superego folyamatosan viaskodik bennünk, s ahol a csata eldől, az nem más, mint az ego. Az Ego mérlegel, és dönti el, hogy zsigeri vágyból teszünk-e valamit, vagy a különféle belénk nevelt normák szerint. Az Egonak hatalmas szerepe és felelőssége van ebben a folyamatban, hiszen a végletek itt sem optimálisak. Ha valakit csak az ID működtet, abból antiszociális ember válik. Ha pedig cselekedeteink mögött szinte mindig a Superego áll, akkor abból egy szigorú, többnyire kényszeres, keserű, az életet élvezni nem tudó, spontaneitás és lazaság nélküli „Klára” lesz. (Erről a fajta Kláráról írtam egy mesét, a site-omon az írások közt megtalálható – Klára találkozása az álommanókkal és az állomásfőnök úrral. A történetben nyilvánvalóvá válik, milyen a túlzott Superegoval működő embertípus.)
Ahogy az előbb már írtam, szakdolgozatomban azt állítom, és kívánom bebizonyítani, hogy a jelenlegi fiatalok (nagy átlagban a tizenévesektől a negyvenesekig) a párkapcsolati működésükben áttették a hangsúlyt a Superegóról az Egóra. Értem ezalatt azt, hogy míg nagyanyáink, anyáink még sokkal inkább meg akartak felelni (és meg is feleltek) a szülők és a társadalom elvárásainak, addig lányaink már oly mértékben individualizálódnak (ébrednek rá egyediségükre és élik meg egyre szabadabban a saját egyéniségüket), hogy az évszázadokon át bevált nemi szerepek már egyre kevésbé érvényesek és működőképesek.
Ezt nyilvánvalóan mindenki látja, ezzel a kis teszttel bizonyítani is igyekszem.
Előre is köszönöm becsületes és őszinte hozzáállásotokat, segítségeteket! Az eredményről tájékoztatlak benneteket!
Minden jót!
Soma Mamagés
