Tejcukorérzékenyek

A hiányzó enzim

Táplálékaink fő alkotórészei – a fehérjék és a zsírok mellett – a szénhidrátok. Az energiaszükségletünk 50-60 százalékát a szénhidrátok fedezik. Összetételük alapján megkülönböztetünk egyszerű cukrokat, kettős cukrokat, valamint összetett szénhidrátokat. A tejcukor – amit laktóznak is nevezünk – a kettős cukrok csoportjába tartozik, a répacukorral és a malátacukorral együtt. Ezek a szénhidrátok azonban nem képesek arra, hogy a szervezetben közvetlenül felszívódjanak. A tejcukor megfelelő beépülését a laktáz nevű enzim segíti elő. Ez az enzim a vékonybél bolyhainak tövében található, és az a feladata, hogy a laktózt lebontsa felszívódásra képes egyszerű cukorrá.

A tejcukor-érzékenységet – más néven laktózintoleranciát – a laktáz enzim hiánya, illetve csökkent termelődése okozza. Ilyenkor a tejcukor a vékonybélben marad, ami hasmenéshez vezet. Előfordul, hogy a lebontatlan szénhidrát a vastagbélbe jut, ahol a bélben élő baktériumok megerjesztik kellemetlen görcsöket és puffadást okozva ezzel. A betegségnek a fentiek a leggyakoribb tünetei, amelyek a tej és egyes tejtermékek elfogyasztása után körülbelül fél órával jelentkeznek és csak 24-48 óra elteltével múlnak el.

A betegség formái

Az elsődleges laktózintolerancia a betegség veleszületett formája, amelynek előfordulása igen ritka, többnyire örökletes. Ilyenkor a tejcukorbontó enzim már születéskor hiányzik, s így a tehéntejes táplálás megkezdése után hamarosan súlyos tünetek lépnek fel.

Ennél gyakoribb eset, amikor a laktáz enzim aktivitása, termelődése az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, majd megszűnik. A tünetek ilyenkor többnyire 3-5 évesen, vagy az anyatejes táplálás megszűnésével egy időben jelentkeznek először. Gyermekeknél az említett panaszokon kívül előfordulhat, hogy az alsóbb bélszakaszokban a béltartalom besűrűsödik, ezért hasmenést nem észlelünk, csak a köldök körül jelentkező görcsös hasi fájdalom az egyetlen tünet, ami a betegségre utal.

A betegség többi fajtája gyakorlatilag bármely életkorban előfordulhat. Gyakorisága rasszonként rendkívül változó. Egy Amerikában végzett felmérés szerint az ott élő ázsiaiak között közel 100 százalékos a megbetegedés, a fehérbőrű lakosok körében viszont ez a szám alig éri el a 24 százalékot. Európában átlagosan 10 és 30 százalék között változik a tejcukorérzékenyek aránya.
Magyarországon az egészséges gyermekek és a fiatal felnőttek 6-7 százaléka, a középkorúaknak pedig csaknem 15 százaléka szenved tejcukor-érzékenységben, mivel a szervezet a 40. életévtől egyre kevesebb laktáz enzimet termel.