Amit a rugalmas munkaidõrõl tudni kell

Eléna!… Hangos sikkantás, nagy öröm, egymás nyakába borulás, záporozó kérdések és válaszok. Másfél perc múlva pedig már ott ült a két középkorú asszony egy kis kávézó asztalánál, lábaiknál mint letett fegyverek várakoztak a teli szatyrok. Elénára és barátnőjére Athénban, a Hermészről elnevezett utcán csodálkoztam rá, arra gondolva, vajon a magyar nők megengedhetnek-e maguknak ilyen lopott félórákat… Persze, a mediterrán élettempó más mint a miénk, de ez nem lehet válasz minden kérdésre. Leginkább arra nem, vajon miért kell a magyar nők jó részének ugyanolyan hajszoltan élni, mint a férfiaknak. (Tényleg: és nekik miért is?…) Ambíció és kényszer ide vagy oda, régóta tudjuk: a magyar nők jó része szívesen dolgozna rész- vagy rugalmas munkaidőben, ha tehetné, sokan közülük szívesen vállalnának távmunkát. Vállalnának, ha tehetnék.


Az én ritmusom

Magyar Tímea pénzügyi vezető volt egy kis káefténél, közben főiskolára járt, volt dolga bőven. Aztán megszületett a kislánya.

Magyar Tímea

– Nem határoztam el, hogy meddig maradok otthon, de egy idő után hiányozni kezdett a benti légkör, a kollégák, ez a nagyon jó kis csapat.
A főnökeim is hívtak, és mivel tudtam, nem lehet olyan gondom, amit nem lehetne velük megbeszélni, mikor Lilla egyéves lett, újra dolgozni kezdtem. A kicsi pedig abba a bölcsődébe került, ahol édesanyám a vezető. Tímea több szempontból is nagyon szerencsés. Heti három napot dolgozik, de nem a blokkolóóra árnyékában, hanem az otthoni feladatok függvényében. A cégben olyan munkákat bíznak rá, amelyek nem köthetőek szigorú határidőhöz, ezen kívül sógornőjével van egy könyvelőcégük, a hét egy napja annak a tennivalóival telik.

– Csütörtökön és pénteken otthon vagyok, igaz, néha olyankor is dolgoznom kell, de be tudom úgy osztani, hogy akkor üljek a géphez, amikor Lilla alszik. Nem mondom, hogy néha nem érzem azt, összecsapnak a hullámok felettem, de egyrészt ezzel más is így van, másrészt olyankor a férjem és mindkettőnk szülei azonnal jönnek és segítenek.

Tímea tavaszra várja a második gyermekét, és bár a férje egyedül is eltartaná a családot, ő szeret és akar dolgozni. Miért is ne tenné, ha a munka tempója ennyire illeszthető az életéhez?