Azt a másikat pedig a jövő héten mutatjuk be. De nektek itt és most elárulok róla néhány titkot. Először is, úgy nagyjából kétszáznegyven oldalas. Van benne sok ismerős történet, és egy sor ismeretlen is. Kiválogattam a kedvenceimet, na meg azokat, amelyek a legnagyobb boldogságot és a legnagyobb bosszúságot okozták nektek. Százból nagyjából hetven sztorit, olyanokat, amelyekről úgy gondoltam, szívesen újraolvassátok velem. De nem hagytam annyiban. Mert az mégsem lenne tisztességes, ha valamiért, amiért ti már fizettek egyszer az újságárusnál, most újra pénzt kérnénk a könyvesboltban. Arról nem is beszélve, hogy a cikkek sokszor önálló életre keltek. Saját sorsuk van, amely néha hányattatott, néha pedig dicsőséges. Ez mind benne van. Szóval írtam hozzá jócskán, izgulok is miatta rendesen. Azért, mert a rovat, a maga hibáival, esendőségével és nyers őszinteségével, már bizonyított. Ha nem viszolyognék a nagyzolás minden formájától, akár úgy is mondhatnám, sikertörténet. De egy könyv? Egy könyv, kérem tisztelettel, az maga a nagybetűs Ismeretlen. Maga a maradandó kitárulkozás. Amely nem kerül a szemeteskukák mélyére a következő heti lapszám megjelenésével. Ó nem! A könyvnek a könyvespolcon van a helye, ahonnan bárki, bármikor leemelheti, leporolhatja, és beleolvashat az életünkbe. Persze, persze, tudom, hogy nem én vagyok az első ember a Földön, aki személyes tartalmú könyvet írt. Eddig még senki sem halt bele, igaz? Gondolom, kicsit ez is olyan, mint a gyerekszülés. Azt hiszed, nap mint nap föltalálod a villanykörtét. Azt hiszed, az ott, akkor és úgy csakis veled történik meg, az a probléma csak téged bosszant, csak a te gyereked köpi ki a spenótot, csak a tiéd ébred föl éjszaka, csak a tiédnek nő a foga és csak ő kezdett el beszélni. Arról nem is beszélve, hogy a te gyerekednél viccesebbeket egy gyerek sem mond a világon. Aztán szép lassan, akkor, amikor végre kinézel saját, külön bejáratú buborékodból, rájössz, hogy bizony, a világ nem állt meg attól, hogy neked lett egy gyereked. És a világ attól sem állt meg, hogy nekem lett egy könyvem. Úgyhogy nyugi, Kriszta!
Beszéljünk inkább arról, aki odafönn kukucskál. Mostantól nem bosszantalak titeket azzal, hogy hátulról fotózom. Lola a könyvben, és itt, a Nők Lapja hasábjain is életre kel. Lolával az élet alaposan kinőtte magát, miért ne nőnénk mi is utána? Hölgyeim és Uraim, bemutatom tehát a lányomat, Lolát. (Na jó, nem igaziból, de azért mégis egy kicsit jobban, mint eddig…) Nem pontosan olyan, mint az eredeti, de hasonlít rá, erre megesküszöm. A prototípus, engedelmükkel, továbbra is csak a miénk. Ez a huncut figura viszont itt, a cikk fölött a tiétek. Mostantól minden héten velünk lesz, újabb és újabb kalamajkába keveredik, nem állok jót a viselkedéséért. És ő aranyozza be majd a Lolával az élet könyvet is, amelyben nemcsak a kicsi lány, hanem mi magunk, Alex és én, kicsit megelevenedünk. Na meg azok a vicces, boldog, furcsa, szomorú és félelmetes élethelyzetek, amelyekkel immár több mint két éve „szórakoztatom” önöket. Nem volt könnyű megtalálni a tökéletes rajz-Lolát. Naná, hiszen a rajzvilágnak még a valódi világnál is többféle lakója van. Kerestük sokáig a megfelelő kezet. Teszteltük, vagy ha úgy tetszik, „castingoltuk” a tehetségeket. Aztán kinyitottam azt a bizonyos e-mailt, és szinte kiverte a szememet, amit láttam. Egy fürtös-kócos, nagy szemű, huncut kicsi lányt, aki kísértetiesen hasonlított arra a krampuszra, aki épp mellettem majszolta a mazsolát. Szinte leugrott a képernyőről, annyira rátapintott a lényegre. „Ő az!” – kiáltottam föl megkönnyebbülve, mire az igazi Lola összerezzent mellettem. Aztán ránézett a laptopom képernyőjére, és a lehető legblazírtabb kétéves hangon azt mondta: „Joja”. Megpecsételődött. Tehát köszöntsétek nagy szeretettel Lola megalkotóját, Faltisz Alexandrát. A kezet, aki a mi rajz-Lolánk bölcsőjét ringatja. Ma új fejezetet nyitunk, és ebben a fejezetben ő is fontos szerepet kap majd. Mostantól így, együtt vagyunk egy csapat.
Ajánló:
• Gyerek.lap.hu »
• Nevelés.lap.hu »
• Gyermekkultúra.lap.hu »
További kiemelt témáink a Nők Lapja április 16-án megjelenő, 16. számából: D. Tóth Kriszta Exkluzív interjú Divat Útitárs Riport A heti szerkesztő, Papp Diána ajánlásával: Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más! Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó! |
Még több az e heti Nők Lapjából: • Egy napig kényeztettük D. Tóth Krisztát » • Tanulj tanítani! » • Rendhagyóan rántott zöldségek » • Terhes kamaszok vallomása » • Jill segít! 1. rész » • Gazdálkodj okosan – az idővel! » |