 |
A lány csinos. Nem hiperdivatos csontkollekció, hanem igazi Nő. Telt alak, hosszú, szőkés haj, zöld szempár. Ám amikor megszólal, nyoma sincs a szőkenőségnek, nyugodt, őszinte, magabiztos. (Legalábbis tehetségesen tudja elhitetni a külvilággal, hogy magabiztos.) Harminchat éves korára képes volt létrehozni egy önálló több alkalmazottal dolgozó céget, jól hasznosítható diplomával rendelkezik, olvasott, nyelveket beszél. Nem véletlen, hogy a levele kézhez vétele után azonnal felhívom, és néhány nap múlva már egy kávézó teraszán ülünk. (Az újságíró-énem hátradőlhet, kérdezni sem kell.)
Tisztában vagyok azzal, hogy egy gyereknek az a legjobb, ha anya és apa neveli együtt szögezi le Mariann rögtön, az elején. De meggyőződésem, hogy egy feszült légkörű, vitáktól hangos teljes családnál (de sok ilyesfélét ismerek!) igenis jobb, ha egyetlen harmonikus szülő neveli fel. Számomra jobb, ha akár apa nélkül is vállalok kisbabát, minthogy kimaradjon az életemből a szülés csodálatos élménye! Harminchét éves leszek ketyeg a biológiai órám , nem várok tovább a Királyfira Ráadásul van anyagi erőm egy gyerek eltartásához, családi házban élek, családi közösségben. A földszinten laknak a szüleim ők sem idősek , az emeleten levő tágas lakás pedig az enyém. Amúgy évek óta készülök arra, hogy gyermekem lehessen. Nemcsak magamra, hanem a munkatársaimra is gondolva úgy szerveztem meg a cégemet, hogy távmunkában is tudunk dolgozni, rugalmas beosztásban. Két olyan kisgyermekes kolléganőm van (az egyik kettő, a másik három gyerekkel), akik élvezik e rendszer előnyeit. Nem gond a szoptatás-ovi-iskola-háztartás, sőt, az sem, ha egyik nap csak másfél órányi ideje van valamelyiküknek leülni a számítógép elé. Behozzák másnap!
Mindez lefordítva a te sorsodra arról szól, hogy a leendő kisbabád nem törné ketté a karrieredet. Az előkészítő munkálataidhoz gratulálok! De azt valószínűleg te is érzed, hogy velem együtt sokan gondolnak arra, hogy mégiscsak jobb lenne mihamarabb rátalálnod a társadra, akivel együtt
Ez ügyben sem ülök a babérjaimon. Egy éve vagyok fenn az egyik legnagyobb netes társkereső oldalán, nem élek bezárkózva. Sok embert ismerek, nagy a baráti köröm, pörgök, de nem vagyok könnyű falat Például a tudatosságom sok férfit elriaszt. Nemigen veszik észre, hogy én közben figyelek magamra nem csak a külsőmre , mert szeretnék minél jobb ember és nő lenni! Úgy próbálok helyt állni az üzleti életben, hogy ne váljak túl keménnyé vagy teljesítménykényszeres maximalistává, mint a férfi főnökök többsége, de ne legyek görcsös-pánikolós nagyon-nő sem! Nehéz! Persze, azt csak az égiek tudják, miért nem sikerül(t) eközben magánemberként is révbe érnem.
Faggassuk az égieket?
Nem akarom eljátszani neked, hogy azért kerültem e helyzetbe, mert korábban csak a tanulásnak és a munkának éltem. Nem! Tizenévesen kedveltem az udvartartást, nem voltam szent, de romlott sem. A gimnázium vége felé volt egy három évig, később egy öt évig tartó kapcsolatom. A párom szeretett, a családjaink ismerték egymást, együtt nyaraltunk, mégis vége lett. Ha egyszerűen fogalmazok, azt mondom, megcsalt. Ha a lényeget akarom megragadni, akkor azt mondom, hogy agyongyilkoltunk egymást a kisebbrendűségi problémáink miatt. Nem dolgoztunk közösen azon, hogy mindketten kilábaljunk e betegségből, inkább egyre mélyebbre küzdöttük egymást. Jó, hogy vége lett! Miért voltak kisebbrendűségi problémáim? Ma már tudom a választ.
A teljes cikk a 36. heti, szeptember 7-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
