 |
| Csiki-Csuki-Csoki hercegnő … Kattints a képre! |
Szóval Tímár Henrik egy óvatlan pillanatban, amikor Karcsi kócerája megtelt a Kék utca csokirajongó lakóival, szóval akkor, abban a szempillantásban sutty, leguggolt, aztán ahogy leguggolt, le is térdelt, és szélsebesen bemászott a piros színű pult mögé. Olyan ügyes ritmusban, hogy pontosan akkor ért be, amikor Karcsi a pult túlsó végén éppen Gyurma Gézáné Ibolykának mérte a mérlegen a sáfrányos tejcsoki-reszeléket. Mialatt Ibolyka, aki ismert volt akadékoskodásáról és rövidlátásáról, szóval mialatt ő többször is újramérette Karcsival a zacskó reszeléket, addig Tímár Henrik már el is tűnt a nehéz függöny mögött.
Először csak a sötétet vette észre. Aztán a hideg tűnt fel neki. A harmadik gondolata az volt, hogy húha, innen menni kell, mert a hideg és sötét helyeket mindig is utálta.
Ám éppen ahogy a visszaútra gondolt, meghallotta a vékony kis hangot a sötétben. – Jó napot mondta tétován a hang. Tímár Henrik azt sem tudta, hol keresse. Amikor szeme megszokta a sötétséget, észrevett egy gyönyörű, csokoládészínű királylányt az egyik kis széken, a raktár közepén. Gyönyörű királykisasszony! gondolta, ahogy ránézett, és ebben a pillanatban meg is döbbent. Mert a csokiszínű, szépséges, aranyruhás, aranykoronás királyleány aranylánccal oda volt láncolva a székhez, amin ült. Kicsi bokáján körbefutott a lánc, ami maximum egy méteres körben engedett neki szabadságot. A királylány egyik kezében aranyszínű varázspálca, másik kezében aranyszegélyű zsebkendő volt. Tímár Henrik rosszat sejtett.
Csokkigyár ide Genneknek tílós a bem ennnett! – ez volt egy ajtóra felerősített táblán, azon, amihez rövid mászás után Mártika odaért. A nagyon ügyes szemfelszedő és harisnyastoppoló jó boszorkány mélységesen felháborodott a számtalan helyesírási hibán. Mártika igen kényes volt az ilyen dolgokra, dühében nem is foglalkozott a rendkívül hibás felirattal, hanem egyszerűen benyitott az ajtón. Sötét volt és nagyon hideg. Mártika már nemcsak dühös volt, hanem fázott is, ezért még dühösebb volt, szóval úgy érezte, ha kisvártatva valami most már nem történik, ő bizony felrobban dühében. Ami azért tőle meglehetősen meglepő fordulat lenne. Amint hozzászokott a szeme a sötéthez, mintha a füle is kinyílt volna, mert valahonnan távolabbról hüppögést és suttogást hallott, aztán egy mélyebb hangot, és még további hüppögést. És némi lánccsörgést is. Na, hogy ebből mi lesz?! gondolta.
Csiki-Csuki-Csoki hercegnő a távoli Kak-Kaó szigeteken élt, ott uralkodott ugyanis az ő apukája, Csiki-Csuki-Csekk király” – kezdett bele a történetbe Tímár Henrik. – Csokiszín bőrű, nagyon vidám népek. Egy nap egy hajóról leszállt egy zöld színű kis kobold, Karcsi. Csiki-Csuki-Csoki hercegnő egyszerűen szerelmes lett Karcsiba. Karcsi pedig őbeléje, és a nagy, hatalmas szerelemnek az lett a vége, hogy Valentin-napon hajóra szálltak, hogy Karcsi hazájába érve egybekeljenek. Igen ám, de már a hajón kiderült, hogy a hercegnő őrületes képességgel rendelkezik. Vagyis a világ mindenféle variációjában képes csokikat, cukrokat varázsolni, de csakis akkor, ha sötétben, hidegben és egyedül van.
Mártika ennél a pontnál nagyon felháborodott, mert még sohasem találkozott ilyen kobolddal, aki ekkora gonoszságra lett volna képes, hogy egy gyönyörű csokihercegnőt a sötétben egyedül tartson, elzárjon a Kék utca összes lakójától csak azért, hogy neki menjen a bolt. Igaz, Karcsi azt hozta fel végül is mentségére, hogy nála senkinek sem kellett a csokiért fizetnie, tehát szó sincsen nyereségvágyról. Pusztán imádta, hogy a hercegnő micsoda csodákat állít elő, és az ő kedves Kék utcás barátai mennyire odavannak ezért. Persze azt Karcsi sem tudta, hogy Mártika kandallójából egyetlen kanyarral az ő csokiboltjának raktárába lehet jutni, de utólag már valahogy ő sem bánta, hogy így alakult. Bezárta a kócerájt, és bemutatta mindenkinek gyönyörű csokiszínű hercegnőjét.
Megáll az ész, és ácsorog – tette hozzá Mártika, amikor Domonkosnak elmesélte a történetet. Domonkos bevigyorgott Mártika ablakán, és jókedvvel hörpölt egyet az uborkaszörpből, amivel Mártika megkínálta. Nincs is annál jobb egy ilyen kora nyári, meleg napon!
Illusztráció: Farkas Anikó
