Kamarás Iván:
Nagyon sokat számít nekem édesanyám (Uhrik Dóra, Kossuth-díjas balettművész – a szerk.) véleménye, lehet szó szakmai, vagy magánéleti kérdésekről. Nem telik el úgy nap, hogy ne beszéljünk telefonon, és szerencsére sokat tartózkodik Budapesten is, így gyakran láthatom. Mindig azt nézi, hogy nekem mi lenne a jó, és ha a javaslatai ellenére másképp döntök, akkor is mindig kiáll mellettem. Az anyák napját különösebben nem ünnepeljük, számomra az édesanyám az év minden napján ugyanolyan fontos, és a hétköznapok is az ő “ünneplésével” telnek.
Kapócs Zsóka:
Sokan irigykednek arra a kapcsolatra, amely köztem és az édesanyám között van. Nem is tudom, hogy pontosan minek is köszönhető ez a tökéletes harmónia a kapcsolatunkban, de az biztos, hogy mindkettőnkön múlik. Édesanyám engem és a bátyámat is nagyon szereti, mindig támogatott és segített minket. Köztünk tökéletes anya-lánya kapcsolat alakult ki, amely mára már tökéletes barátsággá alakult. Amikor elmentem külföldre modellkedni támogatta a döntésemet, és a legnehezebb problémákon is átsegített. Idővel rájöttem, hogy vele mindent megbeszélhetnék és miért mennék messzebb, valaki máshoz, ha van a közelemben egy olyan ember, akiről mindig, mindenkor biztosan tudom, hogy csak és kizárólag jót akar nekem.
Az évek során összecsiszolódtunk, sokszor kapjuk magunkat azon, hogy amikor elmerengünk, ugyanarra gondolunk. Nem telik el nap, hogy ne beszéljünk, akár többször is. Ha valami történik velem, csak hívom, hogy képzeld mi volt… Mindig tele van energiával, mindenről pozitívan és logikusan gondolkodik, jó kedvű és segítőkész, vagyis minden megvan benne, amire nekem szükségem lehet. Anyák napján mindig kap virágot, de igazából nálunk az év 365 napja anyák napja és gyermeknap.
Pelle Anikó:
Lelkileg nagyon közeli kapcsolatban állunk anyukámmal még így is, hogy több ezer kilométerre élek a szüleimtől. Igazi anya, lánya kapcsolat jellemez minket, mindent meg lehet vele beszélni, és mindig segít és támogat. Mellettem áll az örömben és a bánatban is és ez utóbbin tanácsaival igyekszik mindig átsegíteni. Persze nehéz ilyen messze élni a szülőktől, de már olyan régen játszom Olaszországban, hogy lassan megszokjuk kezelni a távolságot.
Mindennap beszélünk, elmeséljük egymásnak, hogy mi történt velünk. Régebben, anyák napján összegyűlt a nagycsalád, hogy felköszöntse a nagymamámat és anyut, ma már apát, vagy a bátyámat Balázst szoktam megkérni arra, hogy vegyenek virágot édesanyámnak és én telefonon keresztül köszöntöm fel.
