nlc.hu
Család
Lombikbébi: olcsóbb gyógyszerek – és bizonytalanság

Lombikbébi: olcsóbb gyógyszerek – és bizonytalanság

Hónapokon át sokkolta az érintetteket a hír: az Egészségügyi Minisztérium ötrõl kettõre akarja csökkenteni a támogatott lombikbébiprogramok számát. Szerencsére ez nem történt meg (ámbár a változtatás lehetõsége még mindig fennáll).

Sőt, a programhoz használatos gyógyszerekért jóval kevesebbet kell fizetni a patikákban. A helyzet jelenleg biztató, még akkor is, ha hírek röppentek fel arról, hogy bizonyos esetekben esetleg nem jár majd a támogatás a meddő pároknak.


Április tizedike, fiatal pár a Szent János Kórházban működő Budai Meddőségi Központban. Visszajöttek az egyik gyógyszertárból, mert nem kapták meg olcsóbban a gyógyszert, amit felírtak nekik.

– Konc tanár úr mondta, hetvenszázalékos térítés jár a peteérést stimuláló gyógyszerekre, és így kétszázötvenezer forint helyett „csak” százezret kell majd fizetnünk – panaszolják. – Ehelyett a régi árat kérték…
Dr. Konc János, a központ vezető főorvosa rögtön felhívja a patikát: a Magyar Közlöny április 2-i számában megjelent a rendelet, miért nem tartják be? A gyógyszerész szabadkozik: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) számítógépes programja még nem jutott el hozzájuk, ezért csak a régi áron számíthatják a gyógyszereket. Újabb próbálkozás, újabb patikában, ahonnan hasonló válasz érkezik. „Mulasztásos törvénysértés”, mondja a főorvos, majd azt tanácsolja a párnak, hogy igényeljék vissza az OEP-től a többletpénzt.
– Kicsit döcögve indul ez a változás – teszi hozzá később. – Pedig a pároknak sokat jelent, hogy kétszázötvenezer forint helyett „csupán” százezret kell a szükséges gyógyszerekre költeniük. Ez nagy segítség. Azokat a készítményeket támogatják hetvenszázalékosan, amelyek a ciklust stimulálják – sajnos, azokat a szintén nélkülözhetetleneket nem, amelyek megakadályozzák, hogy a tüszők idő előtt „elpukkadjanak”. Igaz, erről nem is az OEP tehet, hanem a gyártó cégek, amelyek nem adták be támogatásra a készítményeiket.






Az „átlagnő” három próbálkozás után esik teherbe

Sok szó esett mostanában arról, hogy páronként öt lombikbébi-próbálkozás helyett esetleg csak kettőt támogat majd az OEP. Bár a kérdés még nem dőlt el véglegesen, a szakemberek többsége is belátja, hogy nem értelmetlen megadni a pároknak az öt támogatott lehetőséget akkor, amikor évente harmincötezerrel kevesebb gyerek születik az országban, mint ahányan meghalnak. Konc főorvos szerint két próbálkozásból egy „átlagnőnél” nem lehet garantálni a sikert, sőt.
– A mi intézetünkben jelentkező nők átlagéletkora például 33,2 év – mondja. – Ebben a korban a „találati arány” körülbelül harminc százalékos, tehát több mint három próbálkozásból sikerül létrehozni a terhességet. A huszonöt éves nőknél ez az arány ötven, a harmincéveseknél harminchét, a negyvenéveseknél pedig tízszázalékos. Tehát: egy negyven körüli, meddőséggel kezelt nőnél tíz(!) próbálkozás is szükséges lehet ahhoz, hogy az illető teherbe essen.
A főorvos azt mondja, nemigen tehetik meg az aktuálisan kormányon lévők (bármilyen összetételű kormányról legyen is szó) – és miért is tennék? –, hogy csökkentsék a meddő párok esélyét arra, hogy gyermekük szülessen. Tehát az orvos optimista, és hisz benne, hogy előbb-utóbb végleg lekerül a napirendről a támogatott ciklusok számának csökkentése. Igaz, külföldön másként működik a szabályozás: Ausztriában például csupán három, Angliában pedig csak egy próbálkozást támogatnak az állami biztosításra, sőt, mindkét helyen kizárják a támogatott programból a harminckilenc-negyven év feletti nőket és – kortól függetlenül – azokat, akiknek bizonyos hormonértéke magasabb a „normálisnál”. A cél nálunk nem lehet az, hogy ebbe az irányba haladjunk. Annak ellenére sem lehet ez a cél, hogy arról is szó volt: Magyarországon sem finanszírozná a biztosító a negyven év feletti és a rosszabb hormonértékekkel rendelkező nők programban való támogatott részvételét, a rosszabb prognózis miatt. Holott ma már gyakori a második házasság (vagy a kései pártalálás), amikor negyven felett jön el az ideje a(z újabb) családalapításnak – és sajnos, az sem kivételes eset, hogy már egy fiatal nő hormonértékei is a magasabb tartományba essenek.






Egy próbálkozás = hatszázötvenezer forint

F. Rékának (aki kérte, hogy ne írjuk ki a vezetéknevét) az alap FSH (folliculus stimuláló hormon, vagyis az a hormon, amely a tüszőérést segíti) szintje a felső tartományba esett: 12-es értéket adott, és ezzel az eredménnyel például, az osztrák vagy a brit állam nem támogatta volna a programban való részvételét. Pedig az első lombikpróbálkozásnál sikerrel jártak a férjével, és kislányuk, Dorka ma már tizennégy hónapos.
– Két évig reménykedtünk, hátha természetes úton sikerül teherbe esnem, de ez nem történt meg, ezért felkerestük a Budai Meddőségi Központot – meséli Réka. – Harmincéves voltam, tudtam, várhatnánk még, de orvos vagyok, és ismertem a lehetőségeket… A vizsgálatok során nem derült fény semmilyen szervi okra, amely kizárta volna a természetes úton történő teherbe esést. Nem foglalkoztam azzal, hogy a hormonszintem picit magasabb, ezzel nem stresszeltek a központban. Először inszeminációval (a tisztított spermiumok feljuttatásával) próbálták létrehozni a terhességet, majd amikor ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel, lombikbébiprogramba kerültünk. Szerencsére simán ment minden, elsőre teherbe estem.

A meddőségi központban találkozom a sugárzóan boldog Petrával is. Harminchat éves, több lombikbébiprogramot követően, magas hormonszinttel és idő előtti petefészek-kimerüléssel került Konc főorvoshoz (az FSH-ja a „maximális” 10-hez képest 38 volt). A férje spermiumaival is baj volt, ezért a már nem hittek benne, hogy valaha gyerekük születhet. Petra mégis teherbe esett: adományozott embrióból. A fagyasztott embriókat olyan pár adta nekik névtelenül, akik már nem vágytak több gyerekre, de valakin segíteni szerettek volna velük.
– Nem merem elkiabálni, még csak hathetes terhes vagyok, de sikerült! – nevet. – Három évig reméltük a férjemmel azt, hogy természetes úton sikerül teherbe esnem, de miután nem jött össze, a nőgyógyászom inszeminációra küldött. Kezelgettek, de nem jártunk sikerrel. Végül eljutottunk a meddőségi centrumba – egyébként mindenkinek azt ajánlom, ne „sima” nőgyógyásszal kezeltesse magát, ha nem jön a baba, hanem menjen specialistához! –, és itt derültek ki a problémák. Konc tanár úr azt mondta, összehozzuk a babát… és sikerült… Nem bánom, hogy nem a mi sejtjeinkből fogant, ez a gyerek a miénk! – mondja, és látszik rajta: egyik pillanatban hiszi, hogy most már nem lesz semmi baj, a másikban viszont még nem mer felszabadultan örülni.
Petráék nem tudták volna kifizetni a programot, ha a magas hormonszintje miatt nem kapott volna támogatást, vagy ha a két utolsó próbálkozást nekik kellett volna anyagilag állniuk.
– A gyógyszerek teljes ára háromszázötvenezer forint, maga a program (a petesejt-stimuláció, az ellenőrzések, a petesejt-leszívás, az altatás, a szövettenyésztés, beültetés, hormonszint-meghatározások) pedig háromszázhétezer forintba kerül – teszi hozzá Konc főorvos. – Ez együtt több mint hatszázötvenezer forint. Petráéknak négy próbálkozás kellett – ki lehet számolni, mennyit fizettek volna. Egy negyvenéves nőnél pedig akár tíz próbálkozásra is szükség lehet. Ha csak öt pluszciklust adunk hozzá az öt támogatotthoz, az is legalább hárommillió forint…






Negyven fölött is van remény

A központban két negyven feletti kismamával találkoztam: egyiküknek a harmadik, másikuknak a negyedik próbálkozásra sikerült létrehozni lombikbébiprogrammal a terhességet. És beszélhettem a negyvenhárom éves Erzsivel is, aki egy kamaszgyerek és egy egyéves kislány édesanyja. Második házasságában él, párjával harminc fölött találtak egymásra.
– Gyereket szerettünk volna, de öt év alatt nem estem teherbe a páromtól – meséli. – Végül én javasoltam, keressünk fel egy specialistát, mert lassan kifutunk az időből. Így kerültünk Szűcs doktor úrhoz, a Budai Meddőségi Központba. Negyvenegy éves voltam, és a vizsgálatok azt mutatták, nálam nincs baj, viszont a páromnál a spermiumok sebessége és száma nem volt megfelelő. Hogy ne fussunk ki az időből, azonnal lombikbébiprogramba kerültünk. Rengeteg időt vett el a sok kivizsgálás, vidékről jártunk fel – egy kevésbé toleráns munkahelyről talán ki is rúgtak volna a hiányzásaim miatt. Sokat mondok, ha két hónap alatt tíz napot dolgoztam… Szerencsére az első próbálkozásból teherbe estem, kislányunk, Eszter immár egyéves. Azt gondolom, negyven felett egy nőnek ugyanúgy joga van anyává válni, mint egy huszon- vagy harmincévesnek, és én boldog vagyok, hogy megkaphattam ezt a lehetőséget.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top