Csézyvel egy hatalmas akvárium előtt ülünk le beszélgetni. A színpompásan úszkáló aranyhalakról a mese jut eszembe, és a három teljesült kívánság: néhány hónapja kiadta első albumát, februárban megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivál hazai döntőjét, közben pedig megtette első lépéseit a nemzetközi karrier felé.
– Azért nem csak az aranyhalra vártál, egész korán megtetted az első lépéseket a karriered felé: zeneóvodában kezdted, és tavaly végeztél énekművészként a Miskolci Egyetemen. Annak idején magad döntöttél úgy, hogy a zenei pályán a helyed, vagy a szüleid terelgettek arrafelé?
– Eleinte természetesen a szüleim. Anyukám ének- és zenetanár, hamar észrevette, hogy van tehetségem a dologhoz. A zeneovit még nyilvánvalóan ők akarták, de a zeneiskola és később a konzi már az én tudatos döntésem volt. Soha nem volt más tervem: nem álmodoztam arról, hogy mondjuk, rendőr vagy esküvőszervező legyek. Mindig énekesnő akartam lenni. Kislányként a tükör előtt még dezodorosflakonba énekeltem, aztán később szerencsére már a színpadon is kipróbálhattam magam.
– Ha már édesanyádat említetted: milyen a kapcsolatotok?
– Nagyon jó. Naponta találkozunk, vagy legalább telefonon beszélünk egymással. De nemcsak hozzá, a nagymamámhoz is erősen kötődöm, sok szépet és jót tanultam tőle, és öröm, hogy most viszonozhatom is a gondoskodását, hiszen egy ideje már egy fedél alatt élünk.
– A héten lesz május első vasárnapja, nálatok milyen ez az ünnep, az anyák napja?
– Gyerekként a kisöcsémmel énekeltünk édesanyánknak és nagymamánknak. Ez szép emlék. A közös éneklés ma már néha elmarad, de most is fontos, hogy elsőként és virággal köszöntsem anyát és nagymamát. A másik nagymamánkat sem felejtem el: nagy virágcsokorral minden anyák napján kimegyek a sírjához.
– Úgy tudom, szűkebb hazádban már az Eurovíziós Dalfesztivál előtt is népszerű voltál.
– Tizennégy éve tanulok operaénekeseknél, sokfelé megfordultam itthon és külföldön, úgyhogy valóban jól ismertek már. De az országos népszerűséget az Eurovíziós Dalversenynek köszönhetem, igaz, akkor már néhány hónapja kapható volt a lemezem, és szerencsére első slágeremet is sokat játszották a rádiók.
– Ez nemcsak szélesebb körben szerzett ismertséget jelent, hanem hirtelen jött népszerűséget is. Hogyan dolgozod fel mindazt, ami a verseny óta történik veled?
– Nem változott az életem, sem én magam. Huszonnyolc évesen úgy érzem, elég kiforrott már a személyiségem. Persze, a februári siker óta hétről hétre többen gratulálnak, és ez csodás érzés! És elfoglaltabb lettem, több a felkérés, amelyeknek örömmel teszek eleget.
A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában. Keresd az újságárusoknál!
www.maximanet.hu
www.maximanet.hu
Eurovíziós Dalverseny.lap.hu »
Magyar zene.lap.hu »
Zene.lap.hu »
