Édesanyámmal mindig is nagyon szoros, meghitt kapcsolatban álltam, ez – azt gondolom – köszönhető a személyiségünknek, valamekkora mértékben a vakságomnak és a külső körülményeinknek. Mivel már lassan tizennégy éve, hogy nincs velem fizikailag, ezért emlékekre hagyatkozhatom akkor, amikor rá gondolok, de ezek a „fotók” nem sárgulnak, halványulnak az évek múlásával sem.
Hogy mi mindenre emlékszik Szabolcs, elolvashatod a Vakvágta blogban!
További élményeit kövesd a vakvagta.blog.nlcafe.hu-n!
| Anyák napja alkalmából a Nők Lapja Café a ti legkedvesebb – anyukákról, nagymamákról szóló – gyerekkori történeteiteket is várta. Ahogy ígértük, a legjobbakból készült összeállítást hamarosan megjelentetjük! |
