Elsőre talán a gyerekek ugranak be: nekik még nincs “beégve”, mit hogyan kell használni, mire jó és mire végképp tilos. Nem csoda hát, ha kissé gyermeklelkűnek érezzük azokat a felnőtteket, akik ezeket a „kell”-eket valahogy mindig ügyesen lepergették magukról, és mentek a maguk módján, a maguk útján. Victor Nunes képei épp ezeket a „kell”-eket, határokat mossa el, és hétköznapi tárgyakat pakol képeire: hol egy pattogatott kukorica kerül számtalan rajzba, hol néhány keksz, esetleg parafadugó, perec, bonbonok, tészta (előszeretettel használ ételeket). Van valami varázslatos éleslátás abban, ahogy a kész tárgyakat beilleszti a rajzba: a szaloncukor zizegős papírja így lesz a rózsacsokor összefogója, a táncoslány csodás ruhája, a dió bele grillcsirke, az olló madárcsőr és szem. Humor és játékosság jellemzi képeit, most alakuló Arcok sorozatát nézegessük gyakran, sőt biztassuk a gyerekeket, próbálkozzanak valami hasonlóval, egész biztos jó móka lesz belőle.
