Bizonyára olvastatok már arról, hogy keressük az ország kedvenc ápolóját. Felhívásunkra számtalan jelölés érkezett, így nagyon nehéz dolgunk volt, amikor ki kellett választanunk a legkiemelkedőbb jelölteket, akik talán a legérdemesebbek arra, hogy az egész ország megismerje őket. Ha bemutattuk a jelölteket, ti szavazhatjátok majd meg, ki legyen az ország kedvenc ápolója. Előre szólunk: nem lesz egyszerű a választás.
Negyedik jelöltünk Németh Franciska, akit Pécsi-Körmendy Anna és Kovács Barbara is neveztek Az ország kedvenc ápolója címért. Anna leveléből idézünk:
Franciska sok mindenben tehetséges, olyan pályán is mozgott, ami hírnevet, pénzt és elismerést hozhatna neki. Ő ehelyett mégis azt választotta, hogy a Szent János Kórház gyermekambulanciáján dolgozik. Imád bejárni, imádja a kollégáit, imádja a gyerekeket, a gyerekek pedig őt, ezt a szőke tündért, aki mindig mosolyog, és fogja a kezüket akkor is, ha néha fáj. Jó látni, hogy valaki ennyire felelősségteljesen, ennyire mindenét beleadva tölti minden 12 órás napját egy olyan helyen, ahol nehéz körülmények közt kell helytállni. Őszintén remélem, ha egyszer az én gyerekem kórházba kerül, mellette is egy ilyen angyal fog állni minden pillanatban, mint ő.
Franciskát megkértük, hogy meséljen magáról. Gyerekkorából idézett emléket először:
“Apukám épp pár hónapja megint mesélte, hogy 6-7 éves lehettem, amikor azt mondtam, orvos leszek. Mindig a balesetek, sürgősségi helyzetek vonzottak igazán. Egy kedves barátnőm is mindig emlegeti, hogy az iskolai sítáborba a saját kis elsősegélydobozommal utaztam, és nagyon lelkesen elláttam mindenkit, aki hagyta magát. 14 évesen egy teljesen más világba csöppentem, modellkedni kezdtem, aztán egyik képernyős feladat jött a másik után. Amikor eljöttem a Barátok köztből, az első utam egy kórházba vezetett: segédápolóként kezdtem dolgozni a Svábhegyi Állami Gyermekgyógyintézetben. Ugyan háromszor is felvételiztem az orvosi egyetemre, rájöttem, hogy a betegek lelkével igazán az ápolóknak van módja törődni, így egyértelművé vált, hogy ez lesz az én utam. Bár ez az út elég kanyargós volt, hiszen évekig más lehetőségeim adódtak, a 30. születésnapomhoz közeledve úgy döntöttem, hogy végre elkezdek azzal foglalkozni, amit igazán szeretek.
Mi ennek a hivatásnak a szépsége? Az, hogy varázspálcát használhatok munkaeszközként. Sürgősségi ellátóhelyen dolgozom gyerekekkel. Nekik nem mindegy, hogy asszisztens fogadja őket vagy tündér, ha már kórházba kellett sietniük. Beteg gyerekeken segíteni talán a legcsodálatosabb érzés, és ezért minden nap végén nagyon hálás vagyok. A másik fantasztikus dolog a csapat, amelyikkel dolgozom. Emberileg és szakmailag is hihetetlenül inspirálóak. Nem véletlen, hogy annak ellenére, hogy szinte bent »élünk« a kórházban, szeretünk találkozni munkaidőn kívül is. Ja, és a miénk a világon a legjobb főnök, dr. Mona Tamás.
A legnehezebb erősnek maradni, amikor nagy a baj, és utána továbblépni. Viszont nem fordulhat elő, hogy egy kritikus helyzetben az ápoló saját magát kezdje el sajnálni, ott az egyetlen, aki számít, az a segítségünkre szoruló gyerek. Talán kegyetlenül hangzik, de aki ezt nem képes kezelni, jobb, ha más munkahelyet keres.”
“Köszönöm, hogy meggyógyítottatok!”
“Egyszer egy tíz év körüli lány betegünknek csúnya seb volt a combján. Jól meg is szurkáltuk (érzéstelenítő, öltések), minden oka meglett volna, hogy haragudjon ránk. Miközben az ambuláns lapját írtam, mielőtt hazaengedtük, egyszer csak valaki megölelt hátulról. Már akkor is azt hittem, hogy elolvadok, de utána még azt is mondta: »Köszönöm, hogy meggyógyítottatok.« Ezt nagyon szerettem. A leginkább emberi pillanataim sokszor mégis a szülőkkel vannak. Kritikus helyzetben ugyanis nekik óriási lelkierőre van szükségük, hogy ne ijesszék meg még jobban a sérült gyermeküket, miközben gyakran maguk is halálra vannak rémülve. Sokszor inkább őket kell pszichésen vezetni, pár korty vízzel megitatni, vagy csokival tömni.
Mikor később odajönnek megköszönni ezeket az apró gesztusokat, azt nehéz megúszni könnyek nélkül. Nem túlzás azt mondani, hogy imádom a munkámat. Egy percig sem bánom, hogy viszonylag későn köteleztem el magam mellette. Minden korábbi tapasztalatom kell ahhoz, hogy meg tudjam valósítani azokat az ötleteket, amiken a »hétköznapi« feladatokon kívül dolgozom. Voltam modell, műsorvezető, kommunikációs igazgató, szerepeltem sorozatban, van mihez viszonyítanom, és pont ezek alapján úgy gondolom hogy ez egy nagyon vagány munka. De mégsem ismerek egy gyereket se, aki azt mondaná: ápoló szeretnék lenni, ha felnövök. Célom és álmom, hogy ezen változtassak, és megmutathassam, hogy érdemes ezt a szakmát választani. Néhány héten belül civil összefogás eredményeként elindítunk egy olyan felületet, ami megváltoztatja a gyermekükkel ügyeletre siető szülők életét. És ez csak a kezdet…”
Az ország kedvenc ápolója cím eddigi jelöltjei:
- Az ország kedvenc ápolója: “Engem erre teremtett az Isten!”
- Az ország kedvenc ápolója: “A legnehezebb, amikor nem lehet segíteni!”
- Az ország kedvenc ápolója: “Naponta megtapasztalhatom, milyen öröm adni másoknak”
