Beni 8 éves, második osztályba jár, nagyon vágja a matekot, imádja a háziállatokat, a gyorsvonatokat, és ha egyszer felnő, hídépítő mérnök, szakács vagy metróvezető szeretne lenni. Ja, és nem mellesleg ő az unokaöcsém, akinél csak a két kisöccse nagyobb arc. A világ dolgairól hétről hétre őt kérdezem – meg ő engem.
Sajnálom Benit: soha az életben nem fogja megtapasztalni, mit jelent zabálni – hogy pontosítsak: belefulladni a csirkepaprikásba, vastag szelet fehér kenyérrel tunkolni a zsíros pörköltet, merítőkanállal falni a madártejet, két pofára enni a vastagtésztás pizzát. Nem, neki ebben nem lesz része, ő már az a szerencsétlen generáció, akinek szülei is mindenféle ételallergiától szenvednek: duzzad a has a gluténtól, görcsöl a gyomor a laktóztól, dagad a száj a hisztamintól, viszket a bőr a nem tudom, mitől.
Beninek persze nem hiányzik a csoki, a tehéntej, pékségbe sem nagyon jár, ő szülei étrendjén nőtt fel: rizstejen, házi sütésű kenyéren, kókuszzsíron és aszalt gyümölcsökön. A rendszer csak akkor borul meg kicsit, amikor velem van. Bár nagyon odafigyelek, hogy kizárólag “jó” dolgokat adjak neki, mindig van valami gikszer. Még szerencse, hogy ő résen van:
Hugi, ez milyen fogkrém? – kérdezi csiripelő kicsi hangján este a fürdőben.
Őőő! – nézek értetlenül
Tudtad, hogy sok fogkrém tele van méreggel?
Őőőő!
Például kőolajszármazékkal! – mondja okosan,
Mi az a kőolajszármazék? – kérdezek vissza.
Azt nem tudom, de nagyon veszélyes dolgok – ráncolja tudományosan kicsi homlokát.
A legneccesebb persze az élelmiszer témakör, és bár a hibaszázalékom hétről-hétre egyre alacsonyabb, juszt, hogy elvérzek valami apróságon:
Hugi, ez egészséges kuglóf?
Igen, Beni, gluténmentes lisztből készült, tudod, olyan lisztből, amitől nem fáj a pocakunk.
Persze, hogy tudom! És ez itt porcukor a tetején?
Igen! – és ebben a pillanatban tudom, hatalmasat bakiztam.
De hát Hugi, a cukor az méreg! Nem tudtad?
Dehogynem tudtam, csak épp én is azok közé a felnőttek közé tartozom, akik úgy hozzászoktak a cukorhoz, hogy halálos elvonási tüneteket produkálnak, ha úgy telik el egy nap, hogy testük nem kap csokoládét – grillázsos, karamellás, kókuszos, epres, joghurtos, légbuborékosat. Ez az igazság! Velem ellentétbe viszont itt ez a kicsi törpe, akit szülei már úgy neveltek, hogy tudja, ártanak neki ezek a dolgok, az édességet tengernyi más finomsággal lehet pótolni.
Beni mutatta be nekem az E-számokat is, amikről megtudtam, hogy csak azért vannak, hogy az ételek sokáig elálljanak, meg jobb legyen az ízük. De ez csalás! És hogy ezeket a bosszantó érveket bebizonyítsa, kiveszi a hűtőből a krémsajtot és szótagolva olvassa:
Ö-össze-te-vők: saj-tok, i-vó-víz, tej-sa-vó-por, e-mulg-ööö-e-mul-ge-na, nem tudom mi ez, de itt a lényeg: E-339, E-450… – és ahogy az E-k után egyre nagyobbak a számok, Beni annál lassabban és hangosabban olvas – mint aki épp egy több milliós biztosítási csalást leplez le.
Beni, mik ezek az E-számok? – kérdezem ártatlanul, mire ő oltári nagy komolysággal rám szegezi tekintetét, a hatásszünet végett vesz még két mély levegőt, és mint aki nagyon a szívemre akar beszélni, lassan, tagoltan kijelenti:
Hugi, ezek nagyon-nagyon rossz dolgok! – majd tovább nyomoz a hűtőben, kedvenc szörpömet meglátva pedig csak annyit kérdez: Azt tudtad, hogy a szörpbe meg gumit raknak?
Olvasd el ezt is!
- Beni szerint a világ: A világ legeslegjei
- Gyerekszáj – válogatott beszólások
- Gyerekszáj: 15 tündéri gondolat a szerelemről
- Gyerekszáj: “Szerintem az a szerelem, ha apa horkol, anya meg megfogja a karját, hogy ne horkoljon!”
