Lao-Naj-Hszüan kínai mester segített neki a fordításban és értelmezésben. „Ő volt az, aki e könyv csodáját megnyitotta előttem. Megigézve vándoroltam ebben az idegen, mégis oly ismerős világba! A belső szárnyalás felejthetetlen óráit töltöttem el vele.” Később a német fordítás, a Változások könyve, C. G. Jung, a nagy pszichológus, és Wolfgang Pauli Nobel-díjas fizikus révén vált világszerte ismertté. Fölfedezték ugyanis benne az emberi psziché és a kvantumfizika rejtett működésrendszerét. Most jön a történet. Kitört a háború, Wilhelm Csingtaóban maradt. Mint a kínai Vöröskereszt dolgozója átélte a város ostromát, miközben elmerült az ősi bölcselet tanulmányozásában. Egy kis faluba került, amelyben sohasem tapasztalt szárazság volt. Mivel ez már a falu életét fenyegette, úgy döntöttek, hívnak egy „Esőcsinálót”. A német tudós először látott ilyen ősi varázslót. Szekéren érkezett a kisöreg. Amikor beért a faluba, leszállt a kocsijáról, undorral beleszagolt a levegőbe, majd keresett valahol egy magányos csőszkunyhót, és így szólt:
– Hagyjanak egyedül!… Ne is szóljanak hozzám! Ha ételt hoznak, tegyék az ajtón elé!
Így is történt.
„Három nappal később – írja a döbbent tudós naplójában – nemcsak zuhogni kezdett az eső, de hó is esett, ami az évnek ebben a szakaszában még sohasem fordult itt elő.” Wilhelm tudományos kutató volt, alapos német ember, kíváncsi volt a jelenség magyarázta. Megkérdezte az öreg varázslót, hogyan csinálta ezt. Az Esőcsináló a következőt felelte:
– Nézze, én egy olyan helyről jöttem, ahol az emberek belül rendben vannak. Harmóniában élnek a Taóval, ami azt jelenti, hogy az időjárás is rendben van. Mikor megérkeztem ide, láttam, hogy az emberek nincsenek rendben. Félő volt, hogy engem is megfertőznek. Ezért zárkóztam a kunyhóba s parancsoltam meg nekik, hogy ne is érintkezzenek velem. Amikor egyedül maradtam, addig őriztem a magányomat, míg újra rendbe nem jöttem önmagammal. Erre aztán természetesen megeredt az eső.
Ezt a történetet könyvem előszava is lehetne. Minden benne van: a Jóskönyv titka, bölcselete és mágiája. Minden kérdésünk ilyen „rendetlen” helyzetből születik. És a válasz arról szól, hogyan tegyünk rendet. Először magunkban – aztán a környezetünkben. A kettő szorosan összefügg. Hasonlít ez ahhoz, mint amikor egy lehangolt hangszert fölhangolunk, és alkalmassá teszünk a harmóniára, hogy szépen szóljon az egész zenekar. Mindenkinek van egy csőszkunyhója. Ha nincs, keress magadnak! Akárhol élsz, egy népben, egy családban, egy párkapcsolatban, egy hivatalban, vagy bármilyen közösségben – a saját lelkedben kell, hogy legyen egy csőszkunyhód, ahol rendet teremthetsz, elsősorban önmagadban. Kívül nincs rend. „Az emberek nincsenek rendben.” Ezt ma mindenki tudja, látja és érzi. De te hozd rendbe magad. És halld meg a csendben a belső tanácsot, hogy a sok zavaros érzésed, gondolatod, vágyad, félelmed és depressziód hogyan vezetett a diszharmóniához, és hogy miként teremts esőt „száraz” életedben.
A Jóskönyv bölcsei ugyanazt mondják, mint Jézus, „Semmi kívülről való meg nem fertőzheti az embert – csak ami belőle jön ki, az…” – vagyis, hogy minden baj és diszharmónia forrása én magam vagyok. Ez szembemegy mindazzal, amit a materialista szemlélet tanít. Kívülről nem lehet megváltoztatni a világot. Sem rendeletekkel, sem szabályokkal, törvényekkel, előírásokkal, sem ráhatással, erőszakkal, még tanítással sem nagyon. Egyetlen lehetőség van: találd meg a csőszkunyhódat! És ott fedezd fel életed külső zűrzavarának a benső okát. És írd át a jövendődet. Széppé, derűssé és harmonikussá.
Tompos Kátya fotózásán jártunk, nézzétek meg videónkat
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
