Ahogyan megszületik egy gyerek, el is kezdődik a fokozatos leválás a szülőről. Először elhagyja az édesanyja védelmező pocakját, aztán egy kis idő múlva a kendőből, hordozóból is kiköltözik, felhagy a szopizással, elmegy bölcsibe vagy óvodába. Ezek mind-mind hatalmas lépések egy szülőnek, és bár büszke önállósodó gyerekére, azért kettősek az érzelmei, hiszen félti, valamint érzi, ahogy az idő megállíthatatlanul pereg. Ilyen hatalmas lépés az is, amikor egyedül engedjük el az iskolába. Mikor jön el ez a pillanat? Mikor engedi el egy felelős szülő egyedül suliba a csemetéjét? Kínzó kérdés, amelyre nem adható egyetlen egy, konkrét válasz, hiszen ahány gyerek, ahány család, annyi mérlegelésre okot adó tényező.
Régen…
Nem emlékszem, hogy a szüleimben bármiféle aggodalmat okozott volna, hogy mikor jöhetek egyedül haza a suliból. Az óvodába persze hoztak-vittek, és nem volt ez másképpen kis alsósként is, amikor napközi rendszerű volt az iskola. Viszont emlékszem, már ekkor is átmehettem egyedül a szomszéd utcában lakó nagymamámhoz, elsétálhattam a kisboltba. Utóbbinál egyébként évtizedekkel később anyukám bevallotta, az első alkalommal természetesen követtek a boltig, hogy lássák, minden rendben van-e, megálltam, körbenéztem-e a kereszteződéseknél és ilyesmi.
Amint felsős lettem, kaptam saját kulcsot, és azzal jöttem-mentem. A kulcs nagy felelősség volt, tudom, sokszor aggódtam, hogy elhagyom, napközben is több alkalommal ellenőriztem az iskolatáskámban, hogy megvan-e még.
Korábban, lehet, nemcsak a veszélytelenebb világ miatt voltak nyugodtabbak a szülők, rávitte őket a kényszer, a sokáig kitolódó munkaidő, hogy hamarabb neveljék önállóságra gyermekeiket, mint manapság.
Hogyan mérlegeljen egy szülő?
Manapság azért sokkal több az aggodalomra okot adó tényező. Sokszor pedig megvalósíthatatlan is az egyedül jövés-menés, hiszen az iskola másik városban vagy olyan helyen van, ami kocsival közelíthető csak meg. Így kitolódik az az idő, míg a szülők hozzák-viszik a lurkókat.
Döntésünk egyik fontos szempontja, és ez nagyban befolyásolja, milyen korú lehet a gyerek, aki egyedül jár az iskolába, az, hogy milyen messze van az intézmény. Gyalog könnyen elérhető? Ha biciklivel lehet megfelelő időben odajutni, akkor milyen az út? Biztonságosan biciklizhető? Gyér forgalmú? Netán van bicikliút? Akár gyalogosan, akár bringával megy a gyerek, mindenképpen tisztázzuk vele a közlekedési szabályokat, akkor is, ha úgy tűnik, mellettünk tudja, és betartja őket. A kiépített KRESZ pályák egyébként játékos módon alkalmasak erre. Az útvonalat is együtt dolgozzuk ki, és beszéljük meg, hogy mindig azon közlekedik, nem tér le róla. Az útvonal kiválasztásánál mérlegeljük, hol van a legkevesebb kereszteződés, lámpa, ilyesmi.
Ha az előző bekezdésben felsorolt kérdések mindegyikére megfelelő a válasz, akkor a következő lényegi kérdés, hogy a gyerek hajlandó-e egyedül iskolába járni. Nem fél? Hiszen mindennél fontosabb, hogy biztonságban érezze magát. A biztonságérzetet úgy is növelhetjük, ha a szomszéd osztálytárs szüleivel egyeztetünk, és a srácok együtt járnak majd a suliba. Ugyanígy társ lehet a már nagyobb testvér is, aki régebb óta egyedül közlekedik.
Azt is tudatosítsuk benne, hogy nem kell rohanni, sem a villogó zöld lámpánál a zebrán át, sem az éppen induló busz után. A rohanás meggondolatlanságot, az pedig balesetet szül. Persze adódhat olyan helyzet, amikor a szülőnek nincs választása, rá van kényszerítve, a gyereknek egyedül kell mennie. Ilyenkor, akárcsak egy óvodai beszoktatásnál alakítsunk ki fokozatosságot, így a gyerek biztonságérzete sem szenved csorbát.
Ha már kulcsot is kap, kössük a lelkére, hogy nagyon vigyázzon rá. Alakíttassunk ki vele egy rutint, hogy a házból kilépve mindig a hátizsákja ugyanazon zsebébe tegye be. Emellett az is fontos, hogy ne kelljen túl sok holmit magával vinnie. A tornacuccot, ha lehet, tegyük a hátizsákba. Ha több táska is van nála, nagyobb az veszélye, hogy valamelyiket elhagyja.
Használjuk a technika adta vívmányokat!
Ne féljünk használni a mi korosztályunk számára már természetes technikai vívmányokat. Ha a gyerek és mi is biztonságban érezzük magunkat tőle, vegyünk neki mobiltelefont vagy GPS nyomkövetővel ellátott órát.
Idegenekkel
Mint minden más témáról, erről is fontos játékosan, a gyerek szintjén beszélni. Fontos, előre felkészíteni őt arra, hogy nem mindenki jó szándékú, sose menjen el idegennel, még akkor sem, ha az arra hivatkozik, hogy a szülő küldte. A szakemberek azt tanácsolják, erre az esetre találjunk ki egy titkos jelszót, így ha az idegen azt nem tudja, a gyerek biztos lehet benne, hogy hazudik az illető.
