Torokszorító érzés, amikor az üvöltő gyerekeddel kocsiba pattansz, és kórházba rohansz, nevezetesen a gyereksebészetre. Mi lesz vele? Meg kell műteni? Vajon meggyógyul? Ezer és ezer kérdés kavarog a szülő fejében, a gyerek pedig fél. Aztán bekerülsz egy orvoshoz, aki a könnyeket pillanatok alatt nevetéssé, az aggodalmat pedig megnyugvássá varázsolja. Dr. Kőnig Róbert célja, hogy a legkellemetlenebb körülmények között is, amennyire lehetséges, jól érezzék magukat a kis betegek.
„Blanka leesett az ágyról, a fülére, szerencsére semmi komoly, csak borzasztóan nézett ki, megröntgenezték, minden rendben, jó nagyra bedagadt, és lila volt, de nyomtalanul gyógyult. Viszont amivel ott találkoztam, azt még most sem hiszem el… Egy elképesztően jó fej, kedves fiatal pasi volt az orvos, akin egy olyan póló volt, amit egy gyerek rajzolt neki. Úgy szólt Blankához, akihez nem könnyű, főleg ilyen állapotban, hogy nem hittem el. Blanka mindent hagyott neki ezután, sőt mosolygott, nevetgélt a dokival. Kapott tőle még egy kis plüsst és az asszisztenstől egy tetkót. Kérdeztem, hogy lefotózhatom-e, és azt mondta, persze, sőt ő gyűjti a képeket a gyerekekkel, büszke rájuk, és megköszöni, ha elküldöm a fb-on. Kiderült, hogy feltett szándéka megváltoztatni a hazai gyermekorvoslást. Olyan jó, hogy vannak még ilyen emberek.”
Kőnig doktor fegyvere a humor
„Gyermekközpontúbb környezetben szeretnék dolgozni, ennyi a titok. Édesanyám gyermekgyógyász és háziorvos, tőle nagyon sokat tanultam, és elhatároztam, hogy a munkahelyemen is bevezetem ezeket a fortélyokat. Nekem sokkal könnyebb úgy dolgoznom, ha a gyerek megnyugszik, mosolyog, és ezáltal a szülők is sokkal nyugodtabbak lesznek. Két évig Angliában dolgoztam, ott ez megszokott, sokat tanultam, és még mindig folyamatosan járok ki ügyelni. Megváltoztatni nem tudom a környezetemet, de példát mutatni nagyon fontos.
Az a hitvallásom, hogy én nem a beteggel foglalkozom, hanem a gyerekkel, és az az elsődleges célom, hogy jól érezzék magukat, minden vizsgálat előtt arra szánok másfél percet, hogy elnyerjem a bizalmukat. A gyerek bizalmát, nem a szülőét, a szülő ugyanis boldog lesz pusztán attól a ténytől, hogy a gyerekével kedvesen foglalkozom.
Egy sebészeti vizsgálat során esetleg olyan fájdalmas helyzetbe fogom hozni a gyereket, ami nem megy, ha nem bízik meg bennem.”
– Kötést kell tennem az ujjadra. Megengeded?
– Nem! Nem akarom!
– Aha. És mi a jeled a bölcsiben? Hmmm?
– Cica…
– És cicát tehetek az ujjadra?
– Igen
„Így a gyógyítás mindkettőnknek jó élmény lesz, legalábbis én azt tapasztalom. A szülők rendszeresen meglepődnek azon, hogy először a gyerekkel foglalkozom csak, de gyorsan felismerik, hogy ez jó.
A lányokkal általában a pörgős szoknyáról vagy a nyakláncukról, a csatokról kezdek beszélgetni, vagy arról a játékról, amit szorongatnak. A fiúkkal haverkodunk, jelenleg a legmenőbb téma A csillagok háborúja, de beszélünk autókról is, vagy ami őket érdekli.
Amikor úgy érzem, hogy minden rendben, akkor megkérem őket, hogy másszanak fel a vizsgálóasztalra, és ha ezt maguktól megteszik, akkor nyert ügyem van. Csak ezután fordulok a szülőhöz, és a vizsgálat után a gyereknek magyarázom el először, hogy mi fog történni vele. Általában ebből a szülő is mindent megért, és csak utána kérdez. Ha a műtőbe kell mennünk, akkor a műtét után a szülőkkel beszélek négyszemközt, de a gyereknek is elmondok minden fontosat. A másnapi kötözést igyekszem én megcsinálni, ha kell, a szabadnapomon is bejövök, mert a gyerekeknek fontos, hogy egy ismerős arcot lássanak, és inkább én okozzak nekik fájdalmat, mint egy idegen” – meséli Kőnig Róbert az NLCafénak.
Nemcsak a Doki ad ajándékot, rengeteget kap ő is
A 36 éves gyermeksebésznek egyelőre nincs saját gyereke, de a menyasszonyával együtt már tervezik a csemetéket. Robi szerint az is sokat segített neki a gyerekek kezelésében, hogy nagyfiúként sokat vigyázott a húgára.
„A húgom egyéves volt, amikor én 10, és úgy alakult, hogy én vittem a bölcsibe, és én is hoztam onnan haza, majd vigyáztam rá, ameddig a szüleim haza nem értek. Így gyorsan megtanultam ellátni őt. Nekem nagyon fontos, hogy megértessem magam a többiekkel, és jól érezzék magukat az emberek a környezetem, és ezen a kollégáimat is értem. Ebben sokat segít a humor, igyekszem sokat tréfálni, vidámnak lenni.
Gyerekrajzos pólóban sokkal jobb, mint köpenyben!
Az a tapasztalatom, hogy a pánikban lévő szülő is megnyugszik, ha látja, hogyan dolgozom, és nem engedem el a kezét a gyereknek a műtét után sem.
Igyekszem betartani A kis herceg örök érvényű mondását: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Próbálom úgy intézni, hogy a későbbi kontrollvizsgálatokra is hozzám jöjjön a gyerek, tartjuk a kapcsolatot, engem bármikor fel lehet hívni mobilon, vagy lehet írni Facebookon. Néha persze nem könnyű a gyerekekkel, a kétévesek különösen kemény diók, főleg, ha megmakacsolják magukat, de türelemmel és jókedvvel azért őket is el lehet varázsolni. A vizsgálat végén általában azt is megkérdezem, hogy jössz-e máskor is hozzám, és az igenlő válaszok megnyugtatnak. Egyébként én ezt a bánásmódot láttam a főnökömtől is, akit nagyon jó példaképnek tartok, az anyukám mellett ő volt a másik, akitől sokat tanultam a gyerekekkel való munkáról, kapcsolatról.”
Robi szerint a magyar egészségüggyel kapcsolatban divat lett csak a rossz dolgokat észrevenni és kiemelni, pedig ettől csak megsokszorozódik a stressz, és elsiklunk azok felett, ami igenis jó. Például az, hogy jó szakemberek dolgoznak a kórházakban, még akkor is, ha a körülmények nem rózsásak. A gyermeksebész szerint egy angliai kórházban sem sokkal különb a környezet, inkább az emberek hozzáállása más a dolgokhoz.
A plüssöket mindenki szereti
„Az én fegyverem a humor. Látom a rossz dolgokat, de inkább próbálok jókat teremteni és megoldani a nehézségeket, ez legtöbbször jobban megy mosolyogva. Türelmetlenül sosem beszélgetek a szülőkkel, inkább egy másik időpontot javasolok, amikor nem a műtőből estem ki, nem rohanok, vagy nem vagyok hulla. Gyakran előfordul, hogy az interneten olvasott kész diagnózisokkal állnak elém, ez persze bosszant, de igyekszem jól kezelni.
Fontos, hogy a gyógyítás mellett a szülőre és a gyerekre is elegendő időt szánjak, és feltehessék az összes kérdésüket, amire igyekszem válaszolni. Régen sokszor láttam a kollégák tekintetén, hogy feleslegesnek tartják, amit csinálok, és azt gondolják magukban, hogy majd úgyis beleun. Szerencsére ez nem így történt!”
Kőnig doktor betegei mindig kapnak ajándékot, ami általában egy plüssjáték, ezeket a szülők hozzák be a kórházba az orvosnak, hogy legyen mit adnia ajándékba a gyerekeknek. Ez már hagyomány nála, és reméli, hogy sok orvos csinálja hasonlóan, vagy tanul a példájából. És akkor mindenkinek jobb lesz, sőt talán az orvoslás megítélése is változik majd…
