– A könyved kifejezetten spirituális beállítottságú, ami azért izgalmas, mert a férfiak ezotériáját szerintem úgy hívják: science fiction. Valahogy sokkal könnyebben veszitek az üzenetet, hogy „Az erő veled van”, ha mindez valahol egy messzi-messzi galaxisban történik, fényévekre innen.
– George Lucas maga is bevallja, hogy foglalkozik spirituális dolgokkal, ezért is tette bele a Csillagok háborújába az erő vonalát. És azt is mondta, hogy ezt másként nem, csak utalásokkal tudta megoldani.
– A barátaid tolerálják az ezoterikus érdeklődésedet?
– A legkomolyabb barátságaim még a gimnáziumból, tizenöt évvel ezelőttről jönnek, ők azok, akikkel napi szinten tartom a kapcsolatot. Ezzel a négy-öt fiúval megtanultuk egymást olyannak elfogadni, amilyenek vagyunk. A lányok barátság tekintetében szerintem mások, nekik inkább időszakos barátnőik vannak, akik adott élethelyzetben mellettük állnak és erősítik őket. De ha a szóban forgó lány beleszeret valakibe, hanyagolni kezdi a barátnőit. Ritka, hogy egy lánynak tizenöt éves barátságai lennének.
– De éppen a férfi-nő különbségek miatt nem érzed nagy merészségnek, hogy női magazinban adsz életvezetési tanácsokat?
– Lehet, hogy különbözőek vagyunk, de kilencvenöt százalékban hasonló félelmekkel küzdünk. A lényeg, az ember megérti-e, bizonyos érzelmei mögött milyen motivációk húzódnak meg, és ez már az a szint, ahol nő és férfi nem különbözik egymástól. A mindennapi vágyak, az ego, a harag, a birtoklás, a féltékenység ugyanúgy megvan a férfiban, mint a nőben, legfeljebb máshogy nyilvánul meg. De alapvetően, a szívünk mélyén ugyanolyanok vagyunk.
– Vagy neked van nőies agyad.
– Erősebb a jobb agyféltekém, ez biztos, amit már az is bizonyít, hogy balkezes vagyok. Az érzelmek, az intuíció és a spirituális gondolkodás is a jobb féltekéhez kötődik. Talán ezért van, hogy egyáltalán nem tartom a nőket olyan titokzatosnak, érthetetlennek és kiismerhetetlennek. Elnézést, folyton tüsszögnöm kell. Allergiás vagyok… vajon mire?
– Amit az allergén szimbolikusan képvisel. Ha mondjuk, a macskaszőrre, akkor a szexualitásod női oldalát utasítod el.
– Ne is mondd, enyhén szólva nem kedvelem őket. Nem a nőket, a macskákat. Őket is csak azért nem, mert ha a közelembe jönnek, azonnal megjelennek az allergiás tüneteim. És tény, hogy az odabújás, dörgölőzés, az érzelmeim kimutatása valóban nem tartozik az erősségeim közé, de közben nem tudnék együtt lenni olyan nővel, aki nem tud bújni. Pedig a macskaszőrre tényleg azt mondják, hogy az a női energia, a női szexualitás és gyengédség elutasítása.
– A buddhizmusban mi fogott meg? Az ego meghaladása vagy a materiális javakhoz való ragaszkodás elengedése elsőre nem tűnnek olyan ígéreteknek, amelyekkel egy médiaszemélyiséget csábítani lehet.
– Nyilván sokan képzelik a buddhistát úgy, mint aki lemond az anyagi világról és elvonul egy barlangba meditálni. Pedig nem az a lényeg, sportkocsival jársz-e vagy sem, hanem hogy tudod-e, miért jársz azzal. Fizikai világba születtünk, ahol mindent megélhetünk és meg is kell élnünk. A kérdés, hogy a pénz, a tévéműsor vagy a hírnév irányít téged, vagy pedig ezeket az energiákat eszközként használod. A buddhizmus azt tanítja, ismerd meg a vágyaidat, és ne hagyd, hogy megkeserítsék az életedet, és boldogtalanná tegyenek. A vágyakkal alapvetően nincs gond, csak ha a boldogságodat ezek beteljesülésétől teszed függővé, mert akkor önsorsrontóvá válnak.
 |
| “Sokan úgy képzelik a buddhistát, hogy elvonul egy barlangba meditálni” |
– A szerzeteseknek, akik elvonulnak egy kolostorba, egyszerűbb a dolguk. Nem néznek szembe sem az anyagi világ, sem egy párkapcsolat kihívásaival.
– Az meg csak buta sztereotípia, hogy ha napközben egy kereskedelmi televízióban viccelődöm emberekkel, az kizárja, hogy komolyan elgondolkodjam dolgokon. Miért hiszi bárki, hogy nekem egész nap otthon kéne füstölők mellett meditálni, biciklivel járni és lépten-nyomon fákat ölelgetni? Ahogy én látom, minden probléma az ellenállásból származik, amikor nem fogadod el, hogy meleged van, vagy csalódtál, vagy elhagytak, vagy fáj valamid, hanem ellenállsz a tapasztalatnak, és ez feszültséget szül benned.
– A Balázs show-t ennek a fajta ellenállásnak a világbajnokai keresték fel, és a műsor többek között azért volt annyira szórakoztató, mert benned megvolt az a teljesen egészséges szkepszis, ami miatt a nézőnek eszébe nem jutott egy pillanatra sem komolyan venni a „Balázs segít” szlogent.
– Megint arról van szó, hogy ha valaki ezt a szituációt felszínesen nézi, akkor azt mondja: itt ez a cinikus szemét, aki bemegy a stúdióba, és mindenkit csak megaláz. Pedig az irónia a részemről tudatos eszköz volt arra, hogy egy civilekkel forgatott délutáni műsor valóban szórakoztató legyen. Az volt a cél, hogy nevessünk együtt. Nevessünk kicsit rajtam, kicsit magunkon, kicsit a vendégeken és az ő helyzetükön. Jusson eszünkbe, hogy könyörgök, mit keresünk mi itt kora délután, és te miért mondod el mindezt nekem.
– Te értetted, miért mentek be hozzád a vendégeid?
– Huszonöt éves voltam, amikor belecsöppentem, hogy azt mondták, adjak tanácsot embereknek. Két évig csak hallgattam, aztán kezdtem ráérezni. Öt év után jöttem rá, hogy bármilyen döbbenetesen is hangzik, de vannak, akiknek az életében a műsorban töltött tíz perc az, amikor nyugodtan tudnak egymással beszélni anélkül, hogy ordibálás vagy verekedés lenne a vége. Ide be tudott jönni a nő, akit a férje vert, és el tudta mondani, hogy figyelj már rám, boldogtalan vagyok, ne bánts. Nem misztifikáltam túl a szerepem, de ilyenkor esetleg tudtam olyat kérdezni, amit a szereplők maguktól nem mondtak ki, vagy nekiálltunk együtt az érzelmeik mögé nézni. Számomra nagy pillanat volt, amikor az a férfi, aki verte a nőjét és ettől erősnek képzelte magát, sírva fakadt, mert elmondtam, igazából azért veri a nőket, mert fél tőlük, és sokkal gyengébb náluk. Hálás vagyok a műsornak, mert általa nagyjából tízezer élethelyzetet ismerhettem meg, és a bohóckodás közben észrevétlen megtanultam az emberi érzelmek mögé látni.
 |
| Kedvesével, Vikivel |
– Amikor a szüleid nyolcéves korodban elváltak, édesapád elhagyott, és azóta sem beszéltek egymással. Tudod ezt a helyzetet úgy nézni, hogy a lélek maga választja a szituációt, amelybe születik és amelyből tanulni akar, vagyis az édesapádat is te választottad?
– Ha burokban születsz és megkapsz mindent, nincs sok lehetőséged a fejlődésre. A fejlődés kulcsa a szenvedésben és fájdalomban van. Ha tudok úgy tekinteni az apukámra, hogy ő ezzel tudtán kívül meg akart tanítani valamit, attól még nem biztos, hogy oda tudok menni hozzá, és azt tudom mondani, nem haragszom. Nyilván nem könnyű életfeladat, ilyenkor a női minta a határozatlan apakép miatt erősebbé válik, de ha majd én gyereket vállalok, talán jobban fogom tudni, milyen apa nem akarok lenni. Ha másra nem, erre biztosan jó volt.
– Ha jól működnek az emberi kapcsolataid, miért kezdted cetlikre jegyezgetni a gondolataidat ahelyett, hogy egyszerűen csak elmondtad volna őket valakinek? Ezek a feljegyzések adták a könyved alapját, de nem tudom elképzelni, milyen körülmények között születtek.
– Azért írtam le őket, mert nagyon hiszek az írásterápiában. Úgy gondolom, olyan dolgokat is képes vagy kiírni magadból, amelyeknek esetleg a létezéséről sem tudtál korábban. Öt-tízperces automatikus írás után a szavak és a gondolatok kontroll nélkül kezdenek áramlani belőled, valahogy feldobja őket a tudattalan.
– Sokat emlegeted a könyvben a félelmeket. Neked melyik a legnagyobb?
– Inkább sok kicsi van. Az életfeladatom a stabilitás és a fejlődés: olyan stabil párkapcsolatot kialakítani, amely megállja a helyét, és ki is tartani mellette.
 Még több az e heti Nők Lapjából: • Gyönyörű nő két pompás férfival » |
