A cukrosbácsi az interneten keresgél

Hazánkban csak a fővárosban mintegy 9000, kiskorúakat ábrázoló képpel kapcsolatos visszaélést derítettek fel tavaly, ami csaknem háromszorosa az egy évvel korábbinak. A világháló kiváló lehetőség az ismerkedésre, tapasztalatcserére. A pedofilok legtöbbször kapcsolatban vannak egymással, saját zárt hálózatuk van, ahol képeket, történeteket, videókat cserélnek. Remekül ki tudják használni az anonimitást, így könnyedén meg tudnak ismerkedni gyerekekkel, akik gondolkodás nélkül elhiszik azt, amit mondanak, írnak nekik.

A gyerek nem tudja, hogy a legtöbb pedofil tudatosan, előre felépített taktika alapján cserkészi be az áldozatot. Először bizalmat ébreszt maga iránt, majd egyre jobban azon igyekezik, hogy a gyereket maga felé irányítsa. Az internetes beszélgetések után jöhet a személyes találkozó, amelynek során már bármi megtörténhet.

Büntetőjogi kérdések

Dr. Parti Katalin

Az internet hatalmas dzsungelében nehéz utolérni a pedofilokat. Sem a büntetőjog, sem a rendőrség nincs felkészülve ezekre az esetekre. Dr. Parti Katalin, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársa évek óta foglalkozik internetes pornográfiával, gyermekpornográfiával.

• – Az internet nem egy szabályozott tér, és nem is lehet teljes egészében ellenőrizni. De nem is ez a lényege, hanem a szabad információáramlás, amelynek egyik hátulütője a szabályozatlanság, a szabályozhatatlanság – mondja. – Nincs adminisztrációs testület, amely felügyelné a világhálót, még akkor sem, ha tudjuk, hogy az internetes pedofília nemcsak személy elleni, hanem nemi erkölcs elleni bűncselekménynek számít.

• A büntetés sem egyértelmű, és számos kérdést von maga után. A pedofíliát nem értékeli külön a büntetőjog, ettől nem lesz se súlyosabb, se enyhébb a cselekmény megítélése. A pedofília a legtöbb esetben nem jár együtt a beszámítási képesség hiányával, ezért arra sincs lehetőség, hogy a pedofilt pszichiátriai intézménybe utalják. Úgy is mondhatnám, hogy a büntetőjog szempontjából a pedofília csupán egy szexuális szokás.

• Sok kérdést vet fel az is, hogy tulajdonképpen mi büntetendő. A gyermekpornográf képek? De ki tudja, hogy pontosan hány éves a képen az illető? Mi a helyzet a pornórajzfilmekkel? Manga-szexábrázolásokkal? Nálunk csak a valóságos gyerekeket ábrázoló felvétel lehet a büntetés tárgya, míg más országokban már a felnőttek között létesített szexuális aktus ábrázolását is büntetik.

• Az internetes pedofília esetében az is gond, hogy sokszor nincs sértett, így a magyar jogszabályok szerint nincs is bűncselekmény. Csakhogy egy pedofil oldal nemcsak azt sértheti, akinek elküldték, hanem minden gyermeket az emberi méltósághoz való jogában. Az EU már afelé halad, hogy legyen nulla tolerancia. Legyen minden büntetendő: a pedofil mangaképek, fotók, videók, és még az írások is, ha valaki éppen azt ecseteli, hogy mit kezdett egy tizenkét éves gyereklánnyal.

• Az USA-ban, Angliában már létezik egy statisztikai adatbázis, ahol a pedofíliáért büntetett személyek listáját vezetik, hogy aztán ezeket az embereket megfigyelés alatt tarthassák. Nálunk erre az adatvédelmi törvények miatt nincs lehetőség. A büntetőjogunk azt mondja, hogy alkotmányellenes eleve rosszat feltételezni valakiről, aki már elkövetett egy bűncselekményt, és azért meg is bűnhődött.

Gyógyítható?

Bűn és bűnhődés is kérdéses a pedofília esetében. Gondoljunk csak az utóbbi időszak nagy sajtót kapott botrányára, az ózdi fojtogatóra. Bár a fojtogatónak már háromszor is volt dolga a hatóságokkal ilyen ügyek miatt, nem került pszichiátriai kezelés alá. Amikor szabadságvesztésre ítélték a korábbi fojtogatási ügyek miatt, akkor készülnie kellett pszichiátriai szakvéleménynek, és mivel börtönbüntetést kapott, nem kényszergyógykezelést, feltehetőleg nem minősítették olyan mértékben beszámíthatatlannak, hogy ne tudná vállalni a felelősséget tetteiért. Hatósági szemszögből tehát ki lehetne indulni abból, hogy nem kóros az elmeállapota. Ennek azonban nagyban ellentmond a tény, hogy az elmúlt 30 évben egy fikarcnyit sem változott a motivációja, még a börtönbüntetések hatására sem. Az ügyben nyilatkozó kriminálpszichológus, Münnich Iván pedig kimondja: „A szakma pedig tudja, hogy a szexuális indíttatású bűncselekmények motivációja sosem változik” – hozzátéve, hogy például a pedofil bűncselekményeknél is ez a helyzet: semmilyen terápia nem tudja megváltoztatni az elkövető személyiségét.

Dr. Parti Katalin is egyetért az előbb megfogalmazottakkal, de hozzáteszi, hogy vannak már ez ügyben kutatások, amelyek jó eredménnyel kecsegtetnek.

– Angliában például már végeznek olyan vizsgálatokat, hogy milyen terápiával kellene kezelni az ilyen pedofilokat. A módszer lényege, hogy a késztetés ugyan megmarad, de kialakul egy belső gát, nevezzük erkölcsi gátnak, amely megakadályozza abban, hogy újabb gyerekeket rontson meg. A pedofil tehát ennek a terápiának a hatására elhiszi, megérti, hogy amit tesz, az a gyereknek nem jó, hogy ezzel a gyereket megsérti, és maradandó károsodást okoz neki. Ez a gát segít abban, hogy az állapot fenntartható legyen.

Mit okoz a pedofília?

A gyermek szellemileg éretlen, nemisége formálódó, szexualitása kialakulatlan. Ha ebben az időszakban érik pedofil hatások (erőszak, késztetés, zaklatás), akkor az egész testi és szellemi fejlődését negatívan befolyásolhatja. A gyermekkori rossz élmény hatására a szexuális életről való felfogásuk, szexuális viselkedésük is jelentősen módosulhat.

A pedofil által szexuálisan bántalmazott gyerek ugyanis sajnos túl korán, fájdalmasan és torzan találkozik a szerelem mind testi, mint lelki vonatkozásával, ezért a saját testéhez és a szexualitáshoz való viszonya is eltorzul. A szexuális viselkedésre való káros befolyás mellett a pedofília lelki és viselkedésbeli következményei is nagyon sokfélék lehetnek a gyerekeknél, ami miatt alvászavar, rémálmok, tanulási nehézségek, magatartási problémák, agresszivitás és szélsőséges esetben túlzott drog- és alkoholfogyasztás, illetve öngyilkosság is előfordulhat.

Tudnunk kell azonban, hogy egyik bántalmazott gyereknél sem jelenik meg az összes lehetséges tünet, így a szülőnek és a pedagógusnak is nagyon nehéz felismernie az esetleges káros befolyást.

Mit tehet a szülő?

Ha valaki tudomást szerez egy pedofil bűncselekményről, vagy megtudja, hogy gyerekét zaklatja egy pedofil, akkor a helyileg illetékes rendőrkapitányságnál kell megtenni a bejelentést. Létezik külön „internetrendőrség”, ahol szintén hasonló ügyekkel foglalkoznak.

Ha a szülő a már megtörtént pedofil cselekményről szerez tudomást, komoly gondot jelent az egész családnak. Gyakran nem mernek feljelentést tenni a bizonyítás hiányától és a botránytól való félelmükben. Ha ez mégis megtörténik, a sorozatos kihallgatások és megszégyenítések gyakran több kárt okoznak a gyermeknek, mint maga a szexuális visszaélés, amelynek tiltott voltáról esetleg fogalma sem volt.

Az áldozatoknak szakszerű pszichoterápiára van szükségük ahhoz, hogy a bántalmazás hosszú távú, az egész személyiségfejlődésre gyakorolt negatív hatásai ne alakulhassanak ki. A trauma feldolgozása pedig hosszadalmas folyamat, hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. Az is előfordulhat, hogy a gyermek egy következő fejlődési szintre érve (például a serdülés kezdetén) újra segítségre szorul, így az őt ért traumát egy új szinten kell újra átdolgoznia. Amennyiben a gyermek szexuális bűncselekmény, pedofília áldozata lesz, akkor a szülők a körzeti, illetve az iskolákhoz tartozó gyermek- és ifjúságvédelmi felelősökhöz és a rendőrséghez fordulhatnak segítségért, hiszen az ilyen jellegű kapcsolat bűncselekménynek minősül.

– Szomorú tény – állítja dr. Parti Katalin –, hogy a pedofilokról, pláne az internetes becserkészésről nem szoktak közcélú műsorban beszélgetni. Kevés a tájékoztatás az iskolákban, kevés a figyelemfelkeltő weboldal. Mert ha minden nehézség nélkül ráakad a szörfölő egy pedofil oldalra, akkor az volna az elvárható, hogy ugyanilyen könnyedséggel ráakadjon egy olyan oldalra, ahol erre a veszélyre felhívják a figyelmet. Pedig a jövő efelé mutat: komplex felvilágosítás kisiskolásoknak, pedagógusoknak, szülőknek. Mert a bajt meg kell előzni.