Az amerikai David Deutchman 2000-ben döntött úgy, hogy nyugdíjba vonul akkori munkahelyéről, ahol marketingvezetőként dolgozott. Mivel egész életében aktív életet élt, David a nyugdíjazását követően sem üldögélt tétlenül otthon: több állást is vállalt, az Atlantához közeli egyetemeken, így a Georgia Techen, és az Emoryn lett vendégelőadó.
És ezzel még nem volt vége. Mikor egy lábsérülése miatt járt gyógytornára, egyik alkalommal David betért a kórház gyerekosztályára, és megkérdezte a nővéreket, van-e betöltetlen önkéntes pozíciójuk. Mivel tanárként sok tapasztalata volt, David önkéntesként azokkal a kis betegekkel foglalkozott, akik krónikus betegségük miatt heteket, olykor hónapokat töltöttek a kórházban.
Aztán egy alkalommal felsétált a koraszülött intenzívre, és tudta, ez az, amit csinálni szeretne. David attól a naptól kezdve heti két napot a kórházban tölt, ahol olyan koraszülött babákat ölel, akik mellett édesanyjuk akkor épp nem tud ott lenni. „Néha lehánynak, néha lepisilnek, ám ettől még nagyszerű dolog ez” – mondja a CNN-nek lelkesen az egyébként többszörös nagypapa.
Hozzáteszi, a legjobban azoknak az eseteknek örül, mikor a kisbaba, akiről gondoskodott, néhány hónap után egészségesen hazamehet a szüleivel. „Van egy kisfiú, aki koraszülöttként jött a világra, és sokáig hullámzott az állapota. Ma már 4-5 éves nagyfiú, cserfes és életvidám. A szülei gyakran hozzák be látogatóba. Na, ezek a sztorik, amikért érdemes csinálni.”
Olvass még többet a koraszülöttekről az NLCafé oldalán:
- Egy anya csodálatos képei koraszülött babája küzdelméről
- Jó ötlet az okostakaró használata a koraszülött babáknál?
- Másképp reagálnak az érintésre a koraszülött babák