– Ötven éve erre a lóra vártam – árulta el Teddy. – Kincsemről lekéstem, Patience Krúdy koráé volt, Imit csak Pesten láthattam, és őt is csak egyszer engedték ki Bécsbe. Imperiál idején jó, ha Pozsonyig mehettünk. Azóta a galopp nagyjait csak messziről csodálhattuk. Ám 2008-ban Overdose révén ott lehettünk Párizsban, Rómában, Hamburgban, Baden-Badenben, jövőre pedig Ascotban, Newmarketben, Dubajban, Hongkongban is. Eddig minden feladatát fölényesen oldotta meg, és máris a legjobb húsz egyike minden idők veretlen lovai közt. Párizs pedig egy külön fejezet, amely filmvászonra kívánkozik. A lóversenyen évente kiválaszthatsz egy csikót, amely ha felér a legjobbak közé, kimondhatatlan öröm akkor is, ha másé. Akiben mintha a saját fiadat látnád. Most az egész országnak lehet egy ilyen lova. Overdose nevét máris mindenki tudja, Kincsem és Imperiál óta ez nem fordult elő. Reménykedjünk, hogy nem kerül külföldre. Ez a könyv nemcsak róla szól, hanem dicső elődeiről is, az összes magyar veretlenről, s azokról a lovakról, lovasokról, idomárokról, tulajdonosokról, akik Európa legnagyobb versenypályáin is helytálltak. Higgyék el, a múlt ismeretében a jövő is érdekesebb.
