Időnként persze hazalátogat, ilyenkor felpörögnek körülötte az események: divatbemutatók, interjúk, tévészereplések váltják egymást. Egy bevásárlóközpont kávézójában találkozunk, és ahogy közelít felém, valósággal kiragyog a tömegből.
– Már több mint egy éve Olaszországban élsz. Sikerült beilleszkedned?
– Meg sem próbáltam. Évekkel ezelőtt laktam már itt Tiborral, hasonló lakásban, ahol most is élünk. Az a tapasztalatom, hogy az olaszok általában csak akkor nyitottak a külföldiekkel szemben, ha azok nem vetik meg hosszabb időre a lábukat náluk. Mi Liguriában, Genovától 25 kilométerre lakunk, itt egy kissé merevebbek, hűvösebbek az emberek, mint délen. Ettől persze még fantasztikus itt élni. Csodálatosak az ételek, lehengerlő az olaszok temperamentuma, rendkívüli a stílusérzékük, az életmódjuk. Szeretek például kávézókban üldögélni, ennek Itáliában hagyománya, kultúrája van. De néha csak úgy fogom magam, kiülök egy térre, és nézem a járókelőket.
– Magyaros vagy inkább olaszos háztartást vezetsz?
– Vegyeset. Amikor itthon járok, megtömöm a bőröndömet tejföllel, túróval, hogy kint is el tudjak készíteni egy finom rakott krumplit vagy túrógombócot. Általában egyszerű, fűszeres ételeket főzök, nagyon kedvelem a tésztaételeket is. Szívesen cserélgetem másokkal a jól bevált recepteket, ez már szinte a hobbimmá vált. Tibor csapatában négy magyar is játszik, az alattunk lévő lakásban például Fodor Rajmundék élnek. Az a jó ebben a kis közösségben, hogy nemcsak Olaszországban tartjuk a kapcsolatot, hanem itthon is.
– Mór születése mennyiben változtatott meg téged?
– Szerintem egyáltalán nem változtam. Persze lehet, hogy a környezetem erről másképpen vélekedne, anyukám szokta mondani, hogy többet aggódom, mint régen. Az biztos, hogy amióta Mór megfogant, az élet merő aggodalom. Most száz százalékban a családra összpontosítok. A nap végére hihetetlenül el tudok fáradni, de megéri. Akkor sem pihenek, amikor délután Mór egy órára elalszik, próbálom hasznosan tölteni az időt, főzéssel, mosással. Éppen úgy, mint minden kisgyerekes anyuka…
– A kisfiad alig volt két hónapos, amikor kiköltöztetek.
– Itthon az első hetekben próbáltam minden gyerekneveléssel kapcsolatos tudást magamba szívni, de kint már teljesen magamra voltam utalva. Két szakkönyvet bújtam, dr. Spock művét és A suttogó titkai című könyvet, szerencsére a kisfiam is „partner” volt mindenben. Átaludta az éjszakákat, úgyhogy én a kialvatlanság állapotát nem ismerem. Sokáig nem is gondoltam arra, hogy bébiszittert fogadjunk, mert idegenkedtem attól, hogy egy ismeretlen ember vigyázzon a néhány hónapos kisbabámra, és persze Tibor is rengeteget segít nekem. Most viszont, hogy Mór már nagyobb lett, fogunk keresni valakit, aki időnként vigyáz rá.
Az interjú folytatását a januári Wellness magazinban olvashatod.
Wellness.lap.hu »
Magyar vízilabda.lap.hu »
Fotómodell.lap.hu »
