Milánóból érkezett vissza éppen, amikor az első találkozót megbeszéltük. Aztán egy betegség ágynak döntötte egy hétre. Még lázas volt a szeme, de már ismét pörgött, amikor leültünk beszélgetni.
– A rossz is jó lehet valamire – kicsit kipihented magad végre?
– Hát igen, általában akkor lazítok, amikor megbetegszem. Olyan, mintha az ember teste azt mondaná, hogy most nem mész sehová, pihenni fogsz. Ráadásul türelmetlen gyógyuló vagyok, amint picit jobban érzem magam, azonnal indulok világgá, amitől természetesen megint rosszabbul leszek. De most betartottam az orvosok utasítását, és feküdtem egy hétig. Azért örülök, hogy néhány nap múlva ismét dolgozhatok. Engem nehéz visszafogni, ugyanis szeretek úton lenni. Szerencsésen is alakult eddig a munkám, mert a Reggeli folyamatos feladatot jelent, és időről időre jön egy olyan műsor, amelyben teljesen más vár rám. Ilyenkor megnyugszik a lelkem, sosem érzem, hogy már régóta egyfélét csinálok, és kipróbálnék végre valami újat, mert amikor jó lenne némi változás, akkor mindig jön is. A Celeb vagyok, ments ki innen! után most jó megint reggel ébreszteni a nézőket.
– De neked természetesen ennyi leterheltség sem elég, hiszen hat évvel ezelőtt nyitottál egy divatüzletet…
– A televízió mellett az a másik szerelem. Mintha lenne még egy életem. Luxusmárkájú férfiruhákkal foglalkozom, amelyeket Milánóban kell megrendelnem. Ott egészen más stílusú emberekkel találkozom, mint idehaza, más a közeg, másképpen beszélünk egymással. Igen, kifejezetten szeretem, hogy egyszerre több színhelye is van az életemnek.
– Miért éppen a férfidivatot választottad? Nem lenne jobb érzés női ruhák százai között válogatni?
– Magyarországon az én üzletem volt az első, amelyben ilyen minőségű férfiruhákhoz lehetett hozzájutni. Ez nem egyszerűen arról szól, hogy kedvelem a szép öltözékeket, nekem szenvedélyem a divat. Elolvastam a kedvenc tervezőim életrajzát, figyelemmel kísérem a különféle irányzatokat, tudom, hogy egy-egy jellegzetes darab melyik évben kinek a nevéhez fűződött. Hihetetlen örömömet lelem abban, amikor kimehetek, és lefoglalhatom a következő kollekciót az üzlet számára. Egy évre előre rendelünk, így én már most ismerem a jövő őszi–téli színeket, fazonokat. Természetesen Milánóban, ahol minden a divat körül forog, én is elcsábulok. De most már legalább azt megtanultam, hogy kevés, de nagyon szép holmit vegyek. Ezek leggyakrabban cipők, amelyeket kincsként kezelek, mindentől óvok. Mindegyikről tudom, ki tervezte, és melyik év modellje. Mondom, hogy ez a szenvedélyem…
– A hétköznapokon milyen stílust kedvelsz, mit hordasz a legszívesebben?
– Fellángolásaim vannak, ha megtetszik valami, akkor egy ideig ahhoz tartom magam, aztán beleszeretek másba. Lételemem a változatosság. Fontos szempont számomra a kényelem is, főleg, amikor reggel dolgozom. Én nem vagyok olyan nő, aki meghozza azt az áldozatot, hogy reggel fél négykor harisnyát és magas sarkú cipőt húz, és abban topog egész nap. Nekem hajnalban az kell, hogy pillanatok alatt bele tudjak ugrani egy-egy darabba, és az mégis csinos legyen.
Így gyakran indulok el télen pulóverben, farmerben, lapos talpú csizmában.
Ha viszont kipihent vagyok, akkor jöhetnek a ruhák és a magas sarkú.
A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában. Keresd az újságárusoknál!
www.maximanet.hu
