A vidéki kislány

(Kattints a képekre a nagyméretű változatokhoz!)

Az egész egy felhívással kezdődött, ami az Nlc@fe oldalán csalogatóan villogott júniustól: gyakornokot keresett a szerkesztőség. Személyemben megtalálták. Akkor még senki sem sejthette, hogy ez a kapcsolat ilyen hosszú lesz, és decembertől már mint teljes tápértékű munkaerő fogom erősíteni a csapatot.


Csupán egy vagyok a sok közül, ki vidékről a városba kerül… Lehetnék én is egyből “Eszményi”, és énekelhetnék, de inkább nem teszem.





Eddigi rövidke vidéki életemben sikerült néhány eseménydús évet eltöltenem a Dunántúl néhány nagyvárosában: Székesfehérvárott születtem, 14 évesen Tatabányán kötöttem ki, Komáromban érettségiztem, dolgoztam Győrben, majd jött a drága Budapest az egyettemmel. Idén nyáron pedig sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm a bögrékkel:-), azóta szorgalmasan gondoskodom arról, hogy mindenki időben kézhez kapja a nyereményeket! Ha röviden össze kellene foglalnom, hogy mi is az én dolgom, azt mondanám, én vagyok a csapat háttérmunkása.





Amikor pedig épp nem a szerkesztőségi életbe próbálok belefolyni, akkor szerény lakomban elheveredek az ágyamon egy Kundera-könyvvel.

De az is lehet, hogy egy olyan filmet nézek valamelyik kedves barátommal, mint pl. A keresztapa, vagy a Majdnem híres. Ha pedig eljön az éjszaka, akkor irány valamelyik táncos klub, bár ahogy öregszem – 23 hosszú esztendővel a hátam mögött:-) – inkább a beülős bulikat keresem.

Most, hogy végre eljött a december vége, én is inkább visszahúzódom a családi fészek melegébe.

Igyekszem úgy tenni, mint egy gyakorlott – és lelkes – házitündér, és belefolynék a sütés-főzés rejtelmeibe, de furcsa mód most is csak a mosogatásig jutok! Ezen a gondon mindig hamar túlteszem magam, és máris jöhet a teljes feltöltődés: rengeteg bejglivel, és szalakárés krémessel.


Cikkek, amiket szívvel-lélekkel ajánlok

Torna az íróasztal mögött

Zokni a harisnya alatt