Majdnem festõ

Munkaeszköz

(Kattints a képekre a nagyméretű változatokhoz!)

Nagyon röviden úgy tudnám összefoglalni: képekkel dolgozom nap mint nap, bűvölöm a PhotoShopot, mint Luipádre a kuncsaftokat. Rettentő jó érzéssel látok neki a cikkek illusztrálásának, mert mindig szerettem volna festő lenni, a sokak által nem meglepő módon imádott Olaszország Velencéjében. Ez már „majdnem” festészet.

Más volt a helyzet a női lappal. Az nlc@fe indulásakor mostohagyermekként került hozzám, mára azonban én is lelkes tagja lettem az aloldalmozgalomnak.

Az Internet szinte teljesen beleépült a mindennapjaimba, onlány vagyok reggeltől estig, de ha véget ér a munka, bűnbeesés újra gép elé ülni.






Ilyenkor puha takaróra vágyom, meleg szobában, fahéjas zamatú teával és Márquez-könyvvel a kezemben… Olykor elragad a hév, és nosztalgiázni kezdek, ölemben egy köteg fényképpel, forró nyári élményekről, az elmaradhatatlan Cafe Del Mar mellett. Kéztördelve várom a nyarat, az éltető magasabb hőmérsékletet, az utazásokat, habzsolva az élményeket.






Szeretem megkímélni magam a tömegközlekedéstől, inkább bepattanok fekete Fiat Unomba, és körbeautózom az ismert útvonalakat, barátnőtől barátnőig. Imádok ruhákat próbálgatni, és sajnálom, hogy megszűnt a mekis kukorica falatkák. Majonézzel eszem a sült krumplit, és szeretek szentimentálisan andalogni szép helyeken, olaszul beszélni, de eddig csak a ti voglio bene-ig jutottam el.

Nővéremmel, Krisztivel

21 éves vagyok, az érdi lakótelepről származom, szép kerek, öttagú család másodszülött lányaként. A szerkesztőségben élem másik életem, hiszen időm legnagyobb részét ott töltöm.

Néha felgyorsul körülöttem a világ, vagy olyan lassan működik, mintha megváltásra várna.

Húgom, Veronika

Mégis szeretek élni, nevetni úgy igazán, visszalapozni naplóim korábbi részeihez, milyen voltam akkor, és milyen vagyok ma, aztán ezt a mát is kinevetem majd, sőt ezt az egész cikket, mert, őszintén szólva írtam már hatszázhétszer jobbat ennél, és remélhetőleg még fogok is.






A Karácsony már fél lábbal belépett az ajtón lucskos csizmájában. Idén nem engedem eluralkodni magamon a vásárlás utolsó pillanatra hagyásának pánikhangulatát, és megfogadom, hogy jövőre öregszem egy kicsit.

Kellemes nők lapja c@fe böngészést kívánok mindenkinek, remélem tetszeni fognak a képek. Ha igen, ha nem, kezemben a változtatás lehetősége.


Cikkek, amiket szívvel-lélekkel ajánlok

Önvédelmi ABC abszolút kezdők számára
Bonszajdisznó