– Jó pár hónapba beletelt, mire megtaláltuk az igazit, aminek jó az elosztása, és jó helyen is van. Árban is megfelel, méretileg is stimmel – vallotta be Mariann. – Felkutattuk ezt a gyönyörűséget, amit imádok. Esténként úgy szoktam lefeküdni, hogy „jó éjszakát!”, és megsimogatom a falakat. A nappali vitalitást sugároz, ahol feltöltődöm. A háló egy kicsit kéjlakszerű. A festő le akart beszélni erről a színről, mert bordó és terrakotta színt választottam. Azt mondta, hogy ez túl sötét lesz, én meg mondtam neki, hogy higgye el, itt vagy aludni fogok, vagy jobb esetben valami mást csinálni, és ahhoz sem kell túl sok fény.
Mariann bevallotta azt is, hogy imádja kukkolni a szomszédait.
– Sok mindent nem lehet látni egyébként, csak egy-két veszekedést, és hogy hogyan főz a szomszéd srác ott szemben.