Játsszuk azt, hogy te vagy a farkas!

A szerepjátékok szinte egyetlen előfeltétele az, hogy a gyerek valamilyen szinten már tudjon beszélni. Nagyon hamar megértik a másfél éves apróságok is, ha játékról, humoros helyzetekről van szó. A szülő is kezdeményezhet szerepjátékot például olyankor, ha úgy látja, megrémítette valami a gyermeket. Az ijesztő vagy a gyermek számára érthetetlen gyorsasággal pergő szituációk lassított „visszajátszása” segíti a történtek feldolgozását.






Amikor a kicsiből nagy lesz

A szerepjáték nem csupán a nyomasztó élmények feldolgozására szolgál, hanem különböző szerepminták begyakorlására is. Bízzuk rá a gyerekre, milyen nemű és foglalkozású szereplő bőrébe akar bújni, minél kevésbé befolyásoljuk, annál jobb.

Gyakran megfigyelhető a gyerekek játékában, hogy a családban, bölcsődében előforduló konfliktushelyzeteket játsszák el sajátos gyermeki nézőpontjukból. Bizony nem árt, ha a szülő ilyenkor éberen és önkritikusan figyel.


Amikor haragszik a kistestvérre

Olyan gyerekek is szép számmal akadnak, akik egészen nyíltan kifejezésre juttatják a kis jövevény iránti ellenszenvüket: megcsípik, vagy a szülői intelmek ellenére dobálják neki a játékokat. Másokban belül dolgozik a feszültség, a valóságban semmi olyat nem tennének, ami a kistesónak árthatna. Fontos számukra, hogy megfeleljenek a szülők elvárásainak, de épp emiatt hajlamosabbak a szorongásra.


Amikor a szülő hálátlan szerepeket kap





Az első mesék meghallgatása után, úgy három éves kor táján a szülők azon veszik észre magukat, hogy egyre többször kényszerülnek a farkas, a boszorkány, a gonosz szörnyeteg szerepének eljátszására. Ilyenkor a játék lényege nem más, mint a szörny megfékezése, legyőzése, nevetségessé tétele, esetleg megszelídítése.

A gyerek sokszor vetíti szüleivel szemben érzett haragját, frusztrációját gonosz mesehősökre. Legyőzésük voltaképpen kettős természetű: üzenet a szülőnek, hogy bizonyos helyzetekben félelmetesen viselkedik, másrészt „hadgyakorlat” is arra nézvést, hogyan győzhetők le a gonosz mesterkedések.

Legalább ugyanekkora a csábítás arra is, hogy a farkas szerepét saját magára ossza: ilyenkor nem kényszerül indulatai megfékezésére, nyíltan támadóan léphet fel a kicsi és gyönge fél szerepét játszó szülővel szemben. A gyakori és igény szerinti szerepjáték egészséges egyensúlyt teremt az ellentétes érzelmek és késztetések közt.

A játék erejéig mindent lehet, s ha nem sikerül valami úgy, ahogy szeretné, kockázatmentesen elölről kezdheti az egészet, ezúttal más forgatókönyvvel próbálkozva. 






Mi kell a szerepjátékokhoz?

Az ilyen típusú játékok jelentős részéhez semmilyen kellékre sincs szükség. Az oktondi pocok és az okos kis nyúl története vagy a Piroska és a farkas például lakásban is, szabadban is tökéletesen eljátszható bármiféle segédeszköz nélkül.

Az orvosos, mentős és tűzoltós típusú szerepjátékokhoz nem árt néhány kellék, például orvostáska játékműszerekkel (szívhallgatóból akár egy egyszerűbb kivitelű igazit is beszerezhetünk kb. 2000 Ft-ért, s hatalmas élmény lesz a gyereknek, hogy valóban hall is valamit, ha a papa mellkasához tapasztja.).





A mama napi tevékenykedését utánzó szerepjátékokhoz a háztartásban használt kellékeket lehet a legjobban felhasználni. A főzöcskézés akkor a legizgalmasabb, ha igazi anyagokkal és igazi késsel lehet aprítani. Tanítsuk meg mielőbb a gyereket a kés biztonságos használatára, de igazán éles, hegyes eszközt ne adjunk a kezébe. A puha tészta és a főtt krumpli trancsírozására veszélytelenebb szerszámok is megteszik. Csinos köténykét a kisfiúknak is varrhatunk.