Az önjelölt mártírok
Az örök áldozat típust talán mind jól ismerjük, van, aki egy édesanya, van, aki egy kolléga személyében „nyeri meg” a kicsit sem egyszerű energiavámpír-variánst. A világ terhét cipelik a vállukon, és ez a teher akkor sem enyhül, ha éppen nyernek a lottón, hiszen abban is csak az óriási felelősséget fogják látni. Ők maguk soha nem hibáznak, de az biztos, hogy nem a fél, hanem az egész kerek világ ellenük van.
Jó tanács: hibáztatásban, manipulálásban verhetetlenek, és szélsebesen fogyasztják az energiakészletedet. Az egyetlen védekezés a találkozások korlátozása, a határaid felállítása.
Fotó: Thinkstock
Domináns vámpírkodás
A domináns vámpírok lételeme a felsőbbrendűség-tudat. Az azonban, hogy ők az alfa férfiak, nők, még kevés nekik a boldogsághoz. A mélyben kisebbrendűségi érzések, bizonytalanság kínozzák őket, emiatt kompenzálnak. Ez pedig sajnos, ha alájuk megyünk, ránk nézve jelentős energiavesztéssel jár… Gyakran hangosak, lekezelőek lehetnek velünk, miközben fekete-fehéren látnak dolgokat, nézeteik pedig sokszor szélsőségesek.
Jó tanács: lásd, hogy viselkedésük abból fakad, hogy ők maguk azok, akik félnek az elnyomástól. Ha fontos a jó kedélyállapotod és a pozitív energiáid megőrzése, limitáld a találkozások számát, idejét velük.
A kritikus vámpír
Ennek a típusnak szintén alacsony az önértékelése, amit a maga módján kezel, és épp úgy, ahogy magát. Ítélkezéssel. Szinte dagonyázik abban, hogy milyen apró, szánalmas emberi lény is ő, de még ennél is szívesebben markol rá a te problémáidra. Szépen ki is vesézi őket, ezzel kissé jobb fényben feltűnve maga előtt.
Jó tanács: ne engedd, hogy azt éreztessék veled, nem vagy elég jó, vagy esetleg rosszul vezeted az életedet. Egyedül te érzed, és ha az ösztöneid ennek az ellenkezőjét súgják, zárd ki életedből a kritikus energiavámpírokat, vagy legalábbis ne engedd, hogy megjegyzéseik mélyre menjenek.
Jóindulat és vámpírkodás
Az energiavámpírság mögött nem mindig húzódik meg rosszindulat. A jóindulatú energiavámpírok általában tényleg elesettek, tényleg tehetetlenek, alkatilag, vagy csak mert az élet hozta ilyen helyzetbe őket. Lehetnek akár a gyerekeink, vagy a legjobb barátunk, akiktől nem sajnáljuk ugyan a megértést, figyelmet, hosszú távon mégsem rózsás ettől a helyzetünk… Ha éveken át mi leszünk a folyamatos támaszuk, akkor egészen komoly energiadózist vonunk meg magunktól, az életünktől, anélkül, hogy ténylegesen sokat segítenénk nekik.
Jó tanács: teljesen rendben van, hogy szeretjük a szívünkhöz közel álló kis energiavámpírunkat, de emlékeztetünk kell magunkat és leginkább őt is, hogy szükségünk van több térre, energiára. Próbáljuk levetkőzni az állandó gondnok szerepkörét!
