Én sokszor morfondírozok azon, mi lett volna, ha valahol máshol látom meg a napvilágot. Főleg akkor, amikor isten háta mögötti kis településeken járok. A düledező tanyákat látva sokszor agyalok azon, milyen életesélyekkel rendelkezik egy olyan kisgyerek, aki oda születik.
De ezt az eszmefuttatást nemcsak térben, időben is sokszor lejátszom. Legutóbb október végén, az őrségi Pityerszeren csatangolva gondolkodtam ezen. Nézegettem a kis skanzenben az élethűen berendezett kis vályogházakat a döngölt padlóval, kemencével, mosóteknővel, és azon kattogtam, micsoda romantikus ábrándozással tudnak erről a puritán életmódról gondolkodni sokan, de azért megnézném ezeknek a modern kori ábrándozóknak az arcát, ha csak egy hétig a patakra kellene hordani a ruhát mosni, meg hajnalban kellene kelni begyújtani a kályhát, és akkor a döngölt padló tisztogatásáról még egy szót sem szóltam. Lényeg a lényeg, anyáinké minden tiszteletem, akik ilyen körülmények között élték le az életüket, és még nyugdíjas éveikben is kénytelenek voltak kemény fizikai munkát végezni – már ha megérték.
De persze vannak szerencsés emberek, akik jó helyre születtek, és a szépkori éveik nem a csirkefarhátról meg a várólistákról szólnak, hanem megtehetik mondjuk azt, hogy utazgatással, unokázással és a kedvteléseiknek való hódolással tegyék tartalmassá a nyugállomány éveit.
Ereszd most egy kicsit szabadjára a fantáziádat! Ha választhatnál, te hol lennél szívesen nyugdíjas? Töltsd ki kvízünket, és mi is adunk egy testhezálló tippet!
