Noé 21. századi bárkája – Szombat a menhelyen

Bevallom, látogatásom előtt kicsit féltem. Féltem attól, hogy amit látok, nem bírom majd el, és szívem szakad meg az árva kutyák láttán. Persze most is azt gondolom, az lenne a legjobb, ha minden állat egy szerető gazdihoz kerülhetne, de azt is tudom, hogy ezek az állatok a körülményekhez képest nagyon jó helyen vannak, és szenvedések hosszú sora után itt végre szeretetet kapnak.

„Minden állatnak joga van egy jobb élethez”

Krisztinával, a Noé Állatotthon munkatársával a gazdasági udvarban ülünk le beszélgetni. Hamar hallgatóságunk is akad: először Emil, az emu hajol közel hozzánk fürkésző tekintettel, aztán megérkezik Suzy, a szarvaslány, majd Bolus, az öreg kutya hajtja lábamra fejét. Tőlünk nem messze egy őz szundikál, a Kossuth teret is megjárt libák védőgyűrűjében, mellettük egy láma falatozik békésen. Ezek az állatok mind azért kerültek ide, mert gazdáik vagy nem gondolták át, kit is választanak házi kedvencnek – például az emuk esetében, akiknek egy idő után már szűk volt ez a szerepkör és a ház körüli kert is –, vagy olyan rossz körülmények között tartották őket, hogy a hatóságnak kellett közbeszólnia. Minden állat, amely csak szóba kerül, keserű sorstól menekült meg, szomorú történeteiket nehéz távolságtartással, indulatok nélkül hallgatni.

Séta után megfáradva

Brigi és Jessy (akire egy pincében találtak rá)

A Noé Állatotthon, ahol jelenleg kb. 600 állat éli életét, a többi állatvédő szervezethez hasonlóan meglehetősen szűkös anyagi forrásokkal rendelkezik, pedig csak állatorvosi költségeik heti 500 ezer Ft-nál többet emésztenek fel. A gazdasági válság természetesen tovább nehezíti a helyzetet: az adományok mennyisége megcsappant, a leadandó állatoké viszont egyre nő. „Eddig naponta kb. 10-20 állatot akartak leadni, ma már 50-60-at. Az örökbefogadási kedv is csökkent: ha egy héten 6-7 kutyát örökbe tudunk adni, már nagyon jó eredménynek számít” – mondja Krisztina. Az állatotthon munkatársai ennek ellenére minden sérült és sürgős segítséget igénylő állaton igyekeznek segíteni, mert hitvallásuk szerint minden állatnak joga van egy jobb élethez. Brikett, a morgós öregúr most békésen szuszog előttünk, de ő is sokat szenvedett, míg ide nem került. A sérült és elgyötört állatra munkások találtak rá, és ők mentették ki a Rákos-patakból. A hasán tátongó nyílt seb mára már szépen begyógyult, és talán a lelke is kiheverte a megrázkódtatásokat.

Az állatotthon kórházépületében szinte sosincs hely. A fertőzőrészlegen jelenleg négy papagáj és öt nyúl van karanténban, akiket gazdájuk, miután elköltözött albérletéből, egyszerűen sorsukra hagyott, emellett négy beteg macska, három patkány, két leadott tengerimalac és három sérült galamb is ott lábadozik. A balesetes részlegbe nemrég került be egy kutya, akit egy forgalmas út mellett találtak. A sérült állat fejét halott társára hajtva feküdt, mikor az állatotthon munkatársai rátaláltak.

Maya, a pórul járt ír szetter

Rocka, a háromlábú futóbajnok

A lelkibeteg-udvar

Krisztinával átmegyünk a MiniMenhely-részlegre, ahol az állatotthon speciális rehabilitációs programja zajlik. Itt olyan kutyák élnek, akik különösen sok megpróbáltatáson mentek már keresztül, akiket megkínoztak, sintértelepről származnak, vagy szörnyű életkörülmények közül mentettek ki őket. Itt él például Rocka, akit levágott lábbal találtak, és aki három lábával is az állatotthon futóbajnoka, vagy Bogár, aki még mindig nagyon fél az emberektől, s csak sejthetjük, miért nem bízik már bennünk. Mivel ezek az állatok már eddig is rengeteget szenvedtek, csak alapos körültekintés és előzetes ellenőrzés mellett adják őket örökbe.

Legó is gazdira vár…

…akárcsak Negro

„Feketét ne, inkább fehéret”

Brigi, aki két éve dolgozik önkéntesként az állatotthonban, minden kutyát jól ismer, tudja, honnan jöttek, és miért vannak itt. Brigi azt mondja, hogy a leendő örökbefogadók sokszor nem gondolják át, milyen kutyát szeretnének. Ha valaki csak annyit tud, hogy fekete kutyát nem szeretne, inkább egy fehéret, az nagyon kevés. A leendő örökbefogadóknak azt kell alaposan átgondolniuk, milyen egyéniségű kutyát szeretnének. Egy izgő-mozgó energiabombát, vagy inkább egy nyugodt öregurat, egy extra szeretetigénnyel megáldott és a gazdi közelségét igénylő társat keresnek, vagy inkább egy kevésbé bújós állatra vágynak. Azt kell átgondolni, milyen életet élnek, és hogyan tervezik a jövőjüket, mert az a kutya nemcsak most, de évek múlva is ott lesz majd mellettük.

Séta az erdőszélen

Meatyvel, a kis keverék kutyával sétálni indulunk. Az erdőszéli úton nem mi vagyunk az egyetlenek: fiatalok és idősebbek, családok jönnek ki hétvégente, hogy sétáltassák a kutyákat. Ez is a rehabilitáció része. A kutyák gyakran kezdnek el kötődni egy-egy önkénteshez, és a lassan kiépülő bizalomra már lehet egy új életet alapozni. De vannak kutyák, akik olyan sok szenvedésen mentek keresztül, hogy valószínűleg soha nem fognak már bízni az emberben, ők nagy eséllyel itt fogják leélni az életüket. De Krisztina szerint a legtöbb kutya kellő türelemmel és odafigyeléssel rehabilitálható. Erre nagyon jó példa Jane esete is, aki már 2001 óta az állatotthon lakója, és hosszú évek után nemrégiben az egyik önkéntesnek sikerült őt megsimogatnia. „Ez akkor nagy hír volt itt, mert ez nekünk hatalmas eredmény” – mondja Krisztina sugárzó arccal.

Egy mozgalmas szombat délelőtt

Persze minden kutya más. Maya, az idős ír szetter története bejárta a sajtót. Őt gazdája karácsony szentestéjén egyszerűen kidobta az ablakon. Maya súlyos sérüléseket szenvedett, de még ez sem rengette meg az emberekbe vetett bizalmát, és ma már boldogan éli nyugdíjas éveit új gazdája mellett.

Az állatotthonba gyakran járnak ki kisgyerekes családok és gyerekcsoportok is, akik, ha nem is vihetik haza kedvencüket, örömmel sétáltatják a kutyákat, simogatják a kecskéket, etetik Suzyt, vagy épp a mosómedvéket. Sok család nem engedheti meg magának, hogy kutyát vagy macskát tartson, itt azonban a gyerekek átélhetik, mit jelent egy állat közelsége, megismerhetik őket, megbarátkozhatnak velük, s megtanulhatják, mit is jelent egy állatról felelősen gondoskodni.

Miközben épp újdonsült sétapartneremtől, Meatytől búcsúzom, befut egy telefon: a Teréz körúton valaki talált egy sérült macskát, valószínűleg elütötték. Nem tétováznak, azonnal indulnak érte, gyors egyeztetés, az állatorvos is úton van már. Nincs mese, itt és most segíteni kell.