Elvarázsolt keblek

Krisztina tíz hónapig szoptatta második babáját, ám bekövetkezett, amire végképp nem számított. Kisméretű, formás melle, melyhez melltartót sem viselt, „lógó zacskóvá” változott. Nem tud többé a tükörbe nézni, a férje előtt is jelentősen csökkent az önbizalma. Hiába bíztatja a párja, hogy jól néz ki, hiába próbálja lebeszélni szülészorvosa: ő mellműtétre vágyik, de a szükséges anyagiak hiányában sosem érheti el.
Szilvia gyermeke születése óta a legnagyobb ajándék, amit kapott, a mellműtét volt. Újjászületett. Az vitte a kés alá, hogy a mellével szembeni utálat teljesen eluralkodott rajta. Képtelen volt „lógó” mellei látványát huszonnégy évesen elfogadni. Férje végül belement, hiszen nem akarta feleségét boldogtalannak látni. A műtét eredményét szó szerint naponta élvezi.
Egy kétgyermekes anyuka e-mailen számolt be arról, hogy akár lesz harmadik babája, akár nem, meg fogja csináltatni a mellét. Nem tartja normális dolognak, hogy huszonévesen úgy lógjanak, mint a nagymamájának.
Két levelet idéztünk abból az éles vitából, mely a mell plasztikai műtétjéről folyik magazinunk levelezési rovatában. Akik elvégeztették, boldogok, ajánlják minden, keble formájával elégedetlen olvasónak.
Zs. I.-nek sosem volt szép melle. Korábban szinte semmi, majd három gyerek, hosszú szoptatás után lógós lett. Mégsem vágyott soha „plasztikázott álomcicire”. Ha belenézne a tükörbe, mindig az a műkütyü jutna az eszébe, amit oda begyömöszöltek. Az eljárást olyan gusztustalannak tartja, hogy szerinte ha az operációra készülő nők megnéznék, mi történik testükkel, elszörnyednének.
Zuszsi e-mailje szerint inkább az önbizalmat kellene erősíteni, nem feltétlenül módosítgatni saját alakunkat. Bármilyennek született is az ember, emberként kell megállnia a helyét, bármilyen adottságokkal áldotta meg a természet.
H. K. harmincöt éves, háromgyerekes anyuka annyira lefogyott, hogy melle szinte eltűnt. Megműttette, ám kénytelen volt munkahelyet változtani, és társaságban mélyen hallgat a dologról.
Vannak tehát, akik megértik, ám soha nem engednék, hogy egészséges testükbe késsel vágjanak, ám akadnak, akik elítélik, kifigurázzák, megalázzák a plasztikázott mellű nőt.

Mit várhatunk a mellplasztikától?

Sem lebeszélni, sem bátorítani nem akarunk senkit. Csupán arra vállalkozunk, hogy bepillantást nyújtsunk a mellplasztika technikai részleteibe, beszéljünk az esetleges szövődményekről. Hogy valaki vállalkozik-e rá vagy sem, azt – felelősen mérlegelve a várható eredményt és a kockázatokat – magának kell eldöntenie.
A női mell zsírszövetből és mirigyállományból épül fel. Ez utóbbinak változik a tömege: várandósság és szoptatás idején növekszik, utána visszafejlődik, sokszor kisebbre, mint az eredeti állapot. A kitágult bőr olykor lógós marad, és a zsírszövet mennyisége is csökkenhet egy-egy fogyókúra után vagy alkati okokból. Ezeket a változásokat az sem kerülheti el, aki lemond a szoptatásról, hiszen a mell méretváltozásai már a gyermekvárás és a tejbelövellés idején bekövetkeznek, a szoptatási időszak hossza nem befolyásolja őket.
A keblek „átformálása” a plasztikai sebészet rutin-beavatkozásai közé tartozik. A kicsiből teltet, a nagyból kisebbet, formásabbat, a megereszkedettből csinosat, feszeset lehet kialakítani. Bármelyik beavatkozásról van szó, a műtét során a bimbóudvart körbevágják, és az „új mell” legideálisabb részén illesztik vissza.

Felvarrás




Ha csupán a mell lazaságával vagyunk elégedetlenek, tömegével nem (a zsírszövet és a mirigyállomány mennyisége megfelelő), elég csak felvarrni a mellet. Ez azt jelenti, hogy az alapjáról feljebb preparálva „kisebbre” szabják a bőrt. Ilyenkor nem érintik a mirigyállományt és a kivezető tejcsatornákat sem. A bimbóudvar körüli metszésen kívül egy függőleges, és esetleg a mell alatti redőben egy vízszintes vágást ejtenek.

Mellnagyobbítás




Más a helyzet, ha a mell eredendően kicsi, vagy ha elsorvadt a mirigyállomány, és ettől vált lógóssá, puhává. Ilyenkor segít a mellprotézis, vagyis az implantátum. A különböző méretek és formák közül a sebész segít kiválasztani az éppen megfelelőt. A protézis tulajdonképpen egy szilikontasakban elhelyezett szilikon-, vagy fiziológiás sóoldatot tartalmazó töltet. Az utóbbit általában azok választják, akik a gyárak garanciája ellenére sem hisznek a tasak tartósságában. Bár a szilikon csak egészen drasztikus módon, szúrás vagy tragikus balesetek révén kerülhet a szervezetbe, ilyen esetekben sincs nagyobb baj: a kifolyt anyagot egy műtéttel el kell távolítani a szövetek közül. A sóoldatos megoldás igen szellemes. Előbb alakítják ki a betét helyét, amit csak később, a műtét során töltenek fel folyadékkal. A tartályt kis szeleppel zárják. Hátránya, hogy keményre kell tölteni, ezért nem olyan természetes hatású, mint a szilikontöltetű. Fekvő helyzetben kicsit ellapul, mozgásnál együtt hullámzik a testtel. Azért is kell keményre tölteni, mert a sóoldat – ellentétben a szilikonnal – az évek során lassanként átszivárog a tartály falán. Ritkán ugyan, de az is megtörténhet, hogy a szelep felmondja a szolgálatot, és fél óra leforgása alatt „leereszt” az egyik mell. Mivel ezt a protézist már nem lehet újratölteni, „nem árt”, ha még garanciaidőn belül történik a meghibásodás.
De hová is kerül a protézis? Az implantátumot a mirigyállomány és az izom közé vagy az izom alá lehet elhelyezni. Abban az esetben, ha nem sorvadt el a mirigyállomány, a protézist inkább az izom és a mirigyek közé célszerű elhelyezni, részben azért, mert így érhető el a legtermészetesebb hatás. Ugyanis kívül, a bőr felőli oldalon helyezkednek el a saját testszövetek, nem fordulhat elő, hogy a túl hamar megkezdett sportolás miatt feljebb csúszik az implantátum, vagy éppen az évek múltán kissé megereszkedő mell mögött fixen ül a helyén. Ilyenkor kettős kontúr látszik, ami cseppet sem kívánatos. Mivel a mirigyállományt és a kivezető csatornát ennél a műtétfajtánál sem érintik, a későbbi szoptatást nem akadályozza a beavatkozás. A mell vizsgálatát, szűrését sem korlátozza, ugyanúgy végezhet az orvos mammográfiát, ultrahangos ellenőrzést.
Az implantátumot több irányból is be lehet helyezni: vagy hónaljban nyitják meg a bőrt, vagy a mell alatti redőben, máskor a bimbóudvari metszésből történik a behelyezés. Minden esetben úgy próbálják elrejteni a vágást, hogy a hegek a legeldugottabb helyre kerüljenek. Még a plasztikai sebész sem tud ugyanis úgy varrni, hogy ne maradjanak műtéti hegek, még ha csak milliméter vastagságúak is. Pedig olyan tűt használnak, ami egybe van dolgozva a vékony fonallal. Ráadásul nem lehet előre tudni, kinek hajlamos a bőre hegburjánzásra. Szinte láthatatlan a varrás, ha a bimbóudvari metszésből helyezik be a protézis mögé kerül a protézis. Józan logikával is belátható, hogy a méretek szabják meg, egyáltalán kinél jöhet szóba ez a megoldás.

Mellkisebbítés
Amikor a mell redukciójára, azaz kisebbítésére van szükség, már kérdéses, megmarad-e a szoptatási képesség. Ennek a beavatkozásnak – ellentétben a fentiekkel – valós orvosi javallatai is vannak, hiszen egy esetleg négy-öt kilós mellet nagyon kényelmetlen cipelni. Az érintkező bőrfelületek kipállhatnak, gombásodás lehet a következmény, a melltartó pántja bevág, de a legsúlyosabb következmény mégis a nyaki gerinc megterhelése. A folyamatos kényszertartás súlyos meszesedéshez vezethet. Amikor a nagy mellből el kell távolítani a felesleget, esetenként egy-két kilónyit, nem mindig sikerül kikerülni a mirigyállományt, hiszen a formára is figyelni kell. Az átmetszett mirigyek hegesednek, ilyenkor nem ritka, hogy a tejcsatornák véglegesen elzáródnak az érintett területen.

Szövődmények, veszélyek
Mint minden beavatkozásnak, a plasztikai műtéteknek is lehetnek szövődményei. Vérzés, sebfertőzés minden műtét után előfordulhat. Mellimplantátum beültetésekor a kilökődés kockázatával is számolni kell az esetek fél-egy százalékában. Ezt általában a fel nem derített gócok – például torokgyulladás, hólyaghurut, gennyes foggyökér – okozzák. Mivel a szervezet egységes egész, a leukociták, a kórokozókat elpusztító fehérvérsejtek a műtéti sebhez vándorolnak, és gennyképződéssel akadályozzák a gyógyulást. Ha az antibiotikus kezelés hatástalan marad, ki kell venni az implantátumot. Körülbelül három hónapnyi pihenő után lehet újra visszahelyezni.
A másik ismert szövődmény a tok zsugorodása. Az implantátum körül a szervezet minden esetben cigarettapapír vastagságú tokot képez. Előfordul, hogy ez a tok megvastagodik, a mell megkeményedik, súlyosabb esetben deformálódik. Ilyenkor egy kisebb műtéttel lehet segíteni a bajon.

Hogyan tájékozódjunk?
Csak olyan plasztikai sebészt válasszunk, aki elég időt szán a részletek megbeszélésére. Felvilágosít a várható következményekről, felhívja a figyelmet a veszélyekre is. Érdeklődjünk több helyen az árak és a lehetőségek felől!

Mennyibe kerülnek az újjávarázsolt keblek?
Egy pár implantátum két-háromszázezer forintba kerül. Ehhez jön a műtét, az altatás és az egynapos kórházi ápolás díja, ami még legalább kétszázötvenezer forintnyi költség, de egyes kórházakban akár a többszörösére is rúghat ez az összeg.

Szaktanácsadó: Dr. Takács László plasztikai sebész, a Kontúr Klinika főorvosa

Képaláírás a szakillusztrációhoz:
A mell felvarrásához először a mellbimbó körül eltávolítanak egy kulcslyuk formájú bőrdarabot (bal). Ezután a sebész összehúzza és összevarrja a sebszéleket (jobb). A mellbimbót közben nem vágják el a mirigyállománytól, ezért a szoptatási képesség nem sérül

Megalázó bánásmód Szülés után a vizitelő orvos, amint megtudta, hogy mell-implantátumom van, azonnal elrendelte az apasztásomat gyógyszerrel, hideg borogatással. Hozzáfűzte még, hogy akkor kellett volna gondolnom a jövőre, amikor a mellműtétre rászántam magam. Ő volt a főorvos, magabiztos, tapasztalt. A sebészetre küldött konzultációra. A sebész szerint elméletileg lehetséges, hogy mellplasztika után is szoptasson az asszony, de ő még nem hallott róla, hogy ez bárkinek is sikerült volna. Közben a melleim kőkemények lettek, rettegtem a gondolattól, hogy bármelyik pillanatban felrepedhet a bőröm, vagy kiszakadhat a szilikonpárna. A kislányomat még cumisüvegből sem etethettem, megalázóan bántak velem, éreztették, nem vagyok ember, mert a szép melleimért lemondtam a szoptatásról. Jelige: Majka

Kismama: Több olyan levél is érkezett szerkesztőségünkbe, mely a mellplasztikai beavatkozás utáni zökkenőmentes szoptatásról szól. Bármilyen szakirodalmat lapozunk fel, mindegyikben olvasható, hogy a mellplasztikai beavatkozás rendszerint nem akadálya a szoptatásnak. Csak a mellkisebbítő műtétek után fordulhatnak elő problémák, hisz olyankor eltávolítják a mirigyállomány egy részét. A sebészorvosnak nem pletykákra, hanem szakirodalmi adatokra kellene támaszkodnia, amikor a hozzá küldött páciens problémájával foglalkozik.

A pszichiáter szemével

Októberi számunkban közöltük azt az olvasói levelet, mely a következő kérdést veti fel: „Ha egy nőnek a mellplasztikán múlik a jó közérzete, és ez menti meg a pszichológushoz, pszichiáterhez járástól, miért ne tenné meg?” Dr. Frigyes Júlia pszichiátert kértük meg, hogy válaszoljon:
– Tapasztalataim szerint az a nő, akinek a gondjait pszichológus tudná megoldani, valószínűleg nem várhat segítséget egy kozmetikai műtéttől. Ugyanez fordítva is igaz: aki más méretű, formájú mellre vágyik, annak nem kell pszichológushoz járnia, hogy az „lebeszélje” a vágyairól. Ha szeretnék egy szép családi házat, biztosan nem pszichológushoz fordulok, hogy megszabaduljak az álmomtól.
– Bizonyára lelki okai vannak, hogy két ugyanolyan mellű nő közül az egyik, ha van rá pénze, elmegy kozmetikai sebészhez, a másik elítéli azt, aki megműteti magát.

– Nőiségünket igen különbözően éljük meg. Nem mindannyian fogadjuk el a felnőtt nővé érés tényét, az ezzel járó változásokat. Sok nő számára a várandósság és a szülés élménye, a gyerekek nevelése jelenti a teljességet, az általában elkerülhetetlen testi változások is mind erre a boldogságra emlékeztetik. Ha két-három gyereket szülnek, szoptatnak, és nem olyan formájú a mellük, mint tizennyolc éves korukban, az számukra tökéletesen elfogadható, normális, természetes.
A felnőtt nővé válást azonban sok nő egyszerűen nem tartja vonzó dolognak, s ilyenkor a mell, a csípő alakjának változását is traumának élik meg. Szélsőséges példája a nővé érés elutasításának az anorexia nervosa (kóros soványság) nevű betegség, mely az evés elutasításával gátolja meg a nőies domborulatok megjelenését. Ilyenkor kimarad, vagy el sem kezdődik a menstruáció.
A felnőtt, gyerekeket szült nő testének képe sehol nem jelenik meg a médiában, tévében, magazinokban, plakátokon, kizárólag tökéletes, fiatal arcokat, testeket látunk, melyeket gyakran művi úton alakítanak ki. Óhatatlan, hogy a nő összehasonlítja saját tükörképét azzal, amit a média szépnek kiált ki, és azt hiszi, ha a saját teste attól eltér, az nem szép. Innen csak egy lépés, hogy korrekcióra szorul. Szépségideál persze mindig, minden korban létezett, csak nem zúdult mindenhonnan a nyakunkba a képe. És soha sem állt annyira távol a természetestől, mint az ezredfordulón.
– Persze a férjek is ugyanazokat a képeket látják a nőkről, mint a feleségek. Jogos az olvasói levelekből kicsendülő félelem, hogy ha megváltozik a mellük, és nincs pénzük megcsináltatni, elveszthetik a párjukat? Esetleg nehezebben találnak új társra?
– Hadd nyugtassam meg az olvasókat: a párválasztás, a szerelem, a házasság azért ennél sokkal bonyolultabb dolog. Aki kizárólag a vonzó, ideális külseje miatt szeret bele a jövendőbelijébe, még az sem csupán emiatt marad vele éveken át. Talán a nők nehezen hiszik el, de annyi minden mást lehet szeretni egy nőben, a külső ezek közül csak egy tényező. A báj, a kedvesség, a kisugárzás, az intelligencia hosszú távon lényegesen fontosabbá válnak. Bizonyos, hogy a gyerekek édesapja fogadja el leginkább az anya testének változásait.

Hová lett az alakja?
Nekem ’98-ban plasztikázták a mellem, szilikonbetét beültetésével. Sportmúltam miatt csúnyán, 6-7cm-re lógott a mellem, orvosi javaslatra műttettem, saját formáját és méretét szerettem volna visszakapni. Szép volt még a terhesség alatt is, de most jobban lóg, mint ezelőtt, ráadásul a 98-as mellbőségből lett 118-as.
Hatalmasak, csúnyák, és lehet, hogy épp a műtét miatt nem tudtam rendesen szoptatni. Biztos, hogy a 26 kg hízás is hozzájárult a végeredményhez, de ha még egyszer választhatnék, nem műttetném meg szülések előtt!
K. A.

Megkérdeztük honlapunk látogatóit
A tavaly december elsején indult honlapunk első szavazásának a mellplasztika volt a témája. Íme, az eredmények:

• Ha lenne rá pénze, végeztetne plasztikai műtétet a mellén?
Ha elégedetlen vagyok a mellem alakjával, igen. [307]

• Ha a férjemnek nem tetszik a mellem, feltétlenül. [55]

• Ha már nem tervezek több gyereket, biztosan belevágnék. [197]

• Csak a műtéttől való félelem és a sok rémhír tart vissza. [189]

• Számomra a mellplasztika szóba sem jöhet! [568]

Köszönet a debreceni Csokonai Kiadónak Naomi Wolf A szépség kultusza című könyvének magyar kiadásáért.

Összeállította: Bálits Éva; Dr. Takács Lászlót Hajnal Éva kérdezte