A romantikus filmekből azt tanultuk, hogy az igazi nagy szerelem úgy alakul ki, hogy két ember kiszúrja egymást a tömegben, összekapcsolódik a tekintetük, aztán jön a nagy bumm, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Aztán csodálkozunk, ha a valóságban mégsem ez történik.
Pedig a tudomány szerint erre nem is érdemes várni. Egy friss holland kutatás kérdőíves módszerrel vizsgálta az emberek párkapcsolati szokásait, a szerelem kialakulásának körülményeit és a vonzalom alakulását, és arra is rákérdeztek, tapasztalták-e már, hogy valakire első látásra beleszerettek.
Kiderült, hogy ugyan többen is beszámoltak az „első látásra szerelemről”, ezek mind olyan esetek voltak, mikor az illető kimagaslóan vonzónak tartotta a másik embert. Tehát az érzést nem a szerelemmel, inkább az erős fizikai vonzalommal lehet azonosítani. Ezt támasztja alá az is, hogy a kutatás során rapidrandi-helyzetben észlelt „szerelem első látásra”-érzés sosem volt kölcsönös, tehát nincs semmiféle mágikus kapocs az emberek között. Azért sajnáljuk.
