Meglehetősen kétes kimenetelű vállalkozás reggel tízre interjút időzíteni egy bohém művészlélekkel. Persze, ha az újságíró mindenáron olyan énekessel szeretne beszélgetni, akinek napokra előre be vannak osztva a percei, vállalnia kell a rizikót. Mint most, amikor az RTL Klub tehetségkutatójának szívtipróját, Varga Viktor hívtam fel, aki hallhatóan még az álmok mezején andalgott, amikor beleszólt a telefonba.
 |
| Fotó: Sanoma archív/RTL Klub, Sajtóklub |
– Remélem, nem én keltettelek!
– Nem, mert még most is alszom! De kérdezz csak nyugodtan!
– Az előző adásban mindent vittél: a zsűri és a közönség is téged tartott a legjobbnak. Ezek után mindenki azt várja tőled, hogy megismétled a bravúrt. Nem érzed túl nagy tehernek mindezt?
– Tehernek? Ne viccelj, ennél jobbat elképzelni sem tudnék! Kezdetben nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok tetszeni az embereknek. Sőt, az utóbbi napokban egy kicsit önbizalom-hiányos is voltam, mert úgy vettem észre, hogy a többiek talán érdekesebbek a média számára. Szerencsére ez semmit sem befolyásolt. Nagyon örülök, hogy elsőként jutottam tovább. Azóta egyébként szinte megállás nélkül csörög a telefonom, olyan sokan szeretnének interjút készíteni velem.
– Van családi előzménye annak, hogy erre a pályára léptél?
– Művészcsaládba születtem: nagyapám és apám is festőművész, az öcsém pedig gitáros. A művészetekből tehát nincs hiány nálunk. Én magam is festek, és fotózok is.
– Mennyire vagy aktív festőművészként?
– Az életemben különböző periódusok vannak. Sok mindennel foglalkozom az éneklés és a festészet mellett. Vannak verseim, prózáim és fotóim. Most persze az éneklés a legfontosabb a Csillag születik miatt, de elképzelhető, hogy két hónap múlva újra a festészet fog dominálni. Egyébként decemberben a Wine bárban lesz egy kiállításom, szóval szó sincs arról, hogy hanyagolnám a festészetet.
– A legtöbb művész monomániás. Számodra mi az örökké ábrázolás után kiáltó téma?
– Ahogy végignézek a képeimen, mindegyiken nő szerepel. Ezek szerint ez az én mániám… nem tehetek róla, ez jön ki a fejemből, ebben a formában esnek ki a gondolatok.
– Zenében vagy képben könnyebb kifejezni magad?
– Nem tudok különbséget tenni. Érzéseket, érzelmeket jelenítek meg mindegyik közlési formával, és csak a hangulatomtól függ, éppen melyikkel teszem.
– Az egyik budapesti bár állandó fellépője vagy. Hogy vezetett az út szülővárosodtól, Békéscsabától a fővárosi lokálig?
– Először Miskolcra kerültem, ahol egy évig operaénekesnek tanultam. Szerettem a sulit, de egy idő után egyre kevésbé érdekelt a klasszikus zene. Változatosságra vágytam, ráadásul Miskolc hihetetlenül nyomasztóan hatott a lelkivilágomra. Olyan fullasztónak éreztem a várost, hogy szinte minden időmet az albérletemben töltöttem. Abban az időben egyébként nagyon sokat festettem és írtam, végül azonban annyira magamba borultam, hogy még a leghülyébb gondolatok is az eszembe jutottak. Ekkor döntöttem el, hogy abbahagyom az egyetemet, és új életet kezdek Pesten. Ahogy idekerültem, azonnal beindult az életem, így jött a lehetőség, hogy ebben a bárban énekeljek.
 |
| Fotó: Sanoma archív/RTL Klub, Sajtóklub |
– Mindeközben egy darabig konzervatóriumba is jártál, ám meglehetősen sajátos módon vetettél véget a próbálkozásnak. Hogyan történt ez pontosan?
– Az évzáró zongoravizsgára mentem, ahol szóvá tették, hogy nincs rajtam fehér ing. Pedig még az iskolai nyakkendőt is felvettem, de ez sem volt elég nekik. Az igazgató rögtön kérdőre vont, én pedig elmagyaráztam neki, hogy azért ez a fekete ing van rajtam, mert a fehérben előző nap fellépésem volt, én pedig tisztában akartam vizsgázni. Mintha meg sem hallotta volna, újra és újra azt szajkózta: „Hol a fehér ing?” Erre azt válaszoltam neki: már Jackson is megmondta, hogy nincs különbség fekete és fehér között, nem? Gondolhatod, ezek után milyen hangulatban telt a vizsga. Mindketten marha idegesek lettünk, nekem annyira felment az adrenalinszintem, hogy képtelen voltam eljátszani a darabot. Legszívesebben az igazgatóra borítottam volna az asztalt… Azóta be sem tettem a lábam az iskolába.
– Mindent ilyen lobbanékonyan, szenvedélyesen élsz át?
– Bár szenvedélyes ember vagyok, nagyon nehéz felidegesíteni, vagy összeveszni velem. Szinte minden helyzetet képes vagyok higgadtan kezelni, egyedül az ilyen hülyeségekkel lehet felhúzni. Most mondd meg: nem mindegy, miben játszom el azt a darabot? Piros nadrágban, vagy feketében?
– Aki látott a televízióban, pontosan tudja, hogy fantasztikus kisugárzásod van. Meglehetősen könnyű dolgod lehet a csajozást illetően.
– Elég sokan keresnek, s az igazat megvallva előtte sem volt problémám a hölgyekkel. Három éve van egy nagyon komoly szerelmem, így nem használom ki a kínálkozó lehetőségeket. Sajnos ritkán, két-három hetente találkozunk csupán. Mi tagadás, elég nehéz így az életem, de egyelőre még tartom magam…
