Fotó: Sanoma archív/RTL Klub, Sajtóklub/ Bársony Bence |
– Már október végén megveszem az ajándékokat. Amíg nem találom ki a fő csapásvonalat, addig kicsit ideges vagyok. Észreveszek valamit, és akkor szeretném a barátaimat megismertetni azzal a dologgal. Nagyon régóta nincs karácsonyfánk, mert a lányom siratta őket, és én magam is mélyen együtt éreztem vele, utáltam, hogy haldoklik valami a lakásban. Vettünk egy műanyagot, azt hol feldíszítjük, hol nem. Egy új tendencia indult be.
Mivel a családok szétzilálódtak, egy kedves dzsemborizás lett a karácsonyból. Már harmadik éve úgy zajlik, hogy meglátogatjuk apukámat, beszélgetünk kicsit a lányommal kettesben, aztán elindulunk a barátokhoz. Nem ülünk otthon, és nézünk szomorúan magunk elé. Én ezt nagyon élvezem. Tíz-tizenkét évig mindent én csináltam, az egész család nálam gyűlt össze, ahhoz képest ez isteni helyzet.
Ha tőlem kérdezné egy karácsonyi angyal, hogy mi a vágyam, azt felelném: utazni szeretnék. Mennék Kínába, Mexikóba, Peruba még egyszer, Japánba, Vietnamba. Idén voltam Albániában, az nagyon érdekes utazás volt. Sajnos kevesen mennek oda, pedig érdemes.