Az 1930-50-es évek Amerikájában született a fogalom és stílus: pin-up (szó szerint: feltűz), amikor mifelénk egészen másfajta nőideált próbált sugallni a propaganda. A tabukkal teli angolszász társadalmi morált lassan félretéve, a posztereken, plakátokon, fotókon, kártyalapokon provokatív öltözetű, szexuálisan vonzó nőket ábrázoltak. Az „ennivaló” nőre mondták a szlengben: jobb, mint a sajttorta. Ez lett a cheesecake (sajttorta) grafikai és fotós stílus névadója, amely erotikus, de messze állt a pornográfiától. A modellek arcából, testtartásából perzselt a flörtölés, csábítás hangulata, de nem voltak közönségesek.
Provokatívan természetes nők
A képekből természetes érzékiség árad, mintha a modell nem is tudta volna, hogy fotózzák, miközben a harisnyatartóját igazgatja. Ezeket a pillanatokat örökítették meg a korszak alkalmazott művészei. A pin-up girl kifejezés – ma poszterlányt mondanánk – pedig összekapcsolódott az aktuális nőideállal, amely valamiképp a hatvanas évek szexuális forradalmának előfutára is lett. Korszakokkal és ideálokkal később, ezeket a stílusjegyeket ma is sokan viselik magukon. Vannak, akik kizárólag a ruhákat, frizurákat, sminktechnikákat, a már-már klisének számító pózokat helyezik be a mába. A modern pin-upok viszont különböző szubkultúrákból merítve új tartalommal is megtöltik ezt a divatstílust. Az ötvenes évek zenéjét idéző rockabilly zenekarok koncertjein a tetoválásokkal díszített, Bettie Page-frufrut viselő lányok.
Szerep, játék, vagy szerepjáték?
Az interneten terjedtek el Licenciás Ildikó (művésznevén Ghoulina von Royal) fotói. Hol egy fétis díva, hol pedig egy szemérmes, retró stílusú nő néz a képekről, de Ildikó egészen más, mint amire képei alapján számítanánk. Melyik a szerep? Provokatív bombázó helyett „civilben” kedves, visszafogott. A huszonöt éves grafikus lány pedig már a középiskolában Dollyt, az egykori Hungária együttes énekesnőjét utánozta.
– A suliba is tűsarkúban, hátul csíkos harisnyában, bő szoknyában, széles övvel, copfos hajjal mentem. Hú, hogy miket kaptam a többiektől…
─ Ezek szerint kockázatos volt önmagad vállalása…
─ A rock and roll kultúrát tizenhárom éves koromban szerettem meg, és beépítettem a hétköznapjaimba is, mert jól éreztem magam benne. Hobbiból életstílusommá vált, ugyanúgy, mint később a pin-up. Négy-öt évvel ezelőtt láttam először külföldi fotókon, lemezborítókon ezeket a lányokat. Úgy tűnt, ez is része a rockabilly kultúrának, mint mondjuk a nagybőgő. Éreztem, hogy szeretnék nőiesebben megjelenni, de nem találtam a megfelelő irányt. A párommal akkortájt találkoztam, és az ő biztatására vágtam bele a fotómodellségbe; végre igazán nőnek éreztem magam, és ezt meg is akartam mutatni mindenkinek. Persze az elkészült képeket először a családom láthatja, ők az első kritikusok.
─ Egyszer csak előlépett az alteregód, Ghoulina von Royal. Nem voltál szemérmes ebben a szerepben?
─ Egyéniségtől függ, hogy ki, mit tesz magáévá ebből a kultúrából. A fő az, hogy mindig nőies legyen. Tetszeni akartam a páromnak. A vizuális elemeket a régi fotókról, plakátokról tanulmányoztam, és lassan kialakult bennem, hogy milyen az a külső megjelenés, ami igazán én vagyok pin-up girlként. Ez a kicsit extrémebb külső színessé teszi a hétköznapjaimat, mert különlegesnek érzem magam általa.
─ A fotóidon látható ruhák, frizurák, sminkelési módok is a te kézügyességedet dicsérik?
─ Varrni nem tudok, de az egyik sorozatomban szereplő ruhát én terveztem. Leginkább „összevadászott” cuccokból dolgozom: szétnézek a nagymama ruhásszekrényében, turkálókból válogatom össze a darabokat. A frizurák esetében igyekszem mindig valami újat kitalálni, amiket eddig nem láttam a régi fotókon, sminkelni pedig imádok. Szeretem széppé varázsolni magam.
|
Ikonok A gesztusok, az imázs és a népszerűség alapján sok név kívánkozhat a pin-up történelembe. Marlene Dietrichtől Ava Gardneren át Rita Hayworth-ig, Kim Novakig, Marilyn Monroe-ig. Íme néhány, talán kevésbé ismert, de a mai követőknek fontos igazi pin-up referencia.
Betty Grable (1916 – 1973) ─ Az 1940-es évek végére az énekes-táncos Betty Hollywood legjobban fizetett színésznője lett. 1943-ban a „postafiókok királynője” címet érdemelte ki, amikor elkészült róla az egyik leghíresebb pin-up fotó a világon. A II. világháborúban az amerikai frontkatonák vigasza volt, elhíresült fürdőruhás fotóival.  Bettie Page (1923-2008) ─ Ha Marilyn Monroe képei jelentik a napfényes oldalt, akkor övé az árnyékos. A tanárnőnek készülő fekete frufrus Bettie az abszolút kultusznő. Viharos népszerűség után, 1957-ben hirtelen eltűnt a reflektorfényből. Sokan a botrányos jogi meghurcolását sejtették e mögött, amikor pornográfiával vádolták. A magányosan élt és nemrég elhunyt Bettie Page kétségtelenül tabudöntő volt, de nem ment olyan messze, mint aztán a hatvanas évek erotikus modelljei. 
Tempest Storm (1928) ─ A varietével és a sztriptízzel is rokonságot tartó amerikai bohózatfajta, a burleszk „nagyanyjaként” emlegetett Tempest végigtáncolta – olykor vetkőzte – az Államok klubszínpadait, és vörös hajával bolondította a férfiakat a magazinok hasábjairól az ’50-es években. 1995-ben nyugdíjba vonult, s még életében megvolt múzeumi „beiktatása”: az Exotic World Burlesque Museum őrzi munkásságát. 
Hazai vonalak Bánky Vilma (1898-1991) ─ Pin-up előfutárnak tekinthető a némafilm korszakának magyar csillaga. Igazi karrierje akkor indult be, amikor Samuel Goldwyn amerikai filmmogul felfedezettjeként 1925-től az Egyesült Államokban dolgozott. The Hungarian Rhapsody címmel egész kampány szólt róla, és még a Színházi Élet is beszámolt arról, hogy Amerika Bánky-lázban ég. 
Gábor Zsazsa (1917) ─ A gyönyörű lányt 1936-ban megválasztották Miss Magyarországnak. Később követte testvéreit Hollywoodba, ahol olyan filmekben szerepelt, mint az 1952-es Moulin Rouge. 1958-ban Golden Globe-különdíjat kapott. Férjeiről és válásairól is elhíresült, de ez már nem a filmipar, hanem a pletykalapok felségterülete… 
Medveczky Ilona (1941)─ Profi primadonnaként nemcsak Magyarország legkeresettebb revütáncosnőjeként vált ismertté, hanem fellépett Európa nagyvárosaiban, sőt még Las Vegasban is. Elnyerte a Miss Balaton címet, 2004-ben Érdemes Művész lett. Számos magyar filmben játszott és hozta a csábító és mindig elegáns pin-up modellek karakterét.  |
 Még több az e heti Nők Lapjából:
• Onyutha Judit: Újra képernyőn leszek! » |
