Ördög Nóra és Stohl András: Elváltak klubja

Vámos Miklós: – Itt vagyunk a boldog új évben. Szoktatok újévi fogadalma(ka)t tenni?

Stohl András: – Nem szoktam. De nagyon szeretném letenni a cigarettát. Ez nem fogadalom, hanem erős vágy. Erős dohányos lettem, ez idegesít. Folyamatosan arra gondolok, hogy le kéne szoknom, minden egyes cigarettánál eszembe jut, ezt most halál komolyan mondom.

V. M.: – Próbáltál már leszokni?

S. A.: – Egyszer igen. Elmentem rezonanciaterápiára, kis időre sikerült leszoknom. Rá kellett tennem a kezemet két rézlapra, körülbelül húsz percig, ennyi. Nem tudom, mi a fizikai hatása, akkor nekem valóban segített. Négy hónapig nem gyújtottam rá, de akkor jött egy családi tragédia, haláleset, és menthetetlen voltam.

V. M.: – Nem kérdezek rá.

Ördög Nóra: – Én nem dohányzom. Egyik barátnőm pszichológus, szerinte az a baj az újévi fogadalmakkal, hogy ha az ember nem tudja betartani, rögtön frusztrációval indul az év. Én minden szilveszterkor rendezem a soraimat, elgondolom, mit kéne másképp csinálnom. 2010-ben szeretnék rendszeres testmozgást végezni, a jobb közérzet miatt. Versenytáncoltam tíz évig, de abba kellett hagynom, a főiskola és a tévézés mellett azt nem lehet. Fontos, hogy érezzem, vannak izmaim. Szeretnék megtisztulni testben és lélekben az idén.

V. M.: – Hogyan kell megtisztulni lelkileg?

Ö. N.: – Át kell gondolni, mit szúrtam el tavaly, mit kellett volna másképp csinálni. Ezen érdemes töprengeni, sokszor, az se baj, ha naponta.

V. M.: – Mit kellett volna másképp?

Ö. N.: – Sok mindent, 2009-ben is, de főleg 2008-ban.

V. M.: – Példát kérünk.

Ö. N.: – A legfontosabb nyilván a válásom. Válni kellett, az biztos. A válás úgy sikerült, hogy méltó volt az együtt töltött évekhez. Hétévi együttélés után mentem férjhez, négy hónapig tartott a házasság. Nyilván meg se kellett volna kötni. Most új kapcsolatban élek, és ez a legfontosabb újrakezdés az életemben.

V. M.: – E rovat haladó hagyománya, hogy a két interjúalany egyikének lakásán beszélgetünk. Ti kerek perec kijelentettétek, hogy arra nincs mód. Miért?

S. A.: – Tudod, szépen végigéltem mindazt, amit a hozzám hasonló ismertségre vágyó emberek szoktak. A médiát, a sajtót szépen beengedtem, képletesen és ténylegesen, mindenhová, ahová kérték. De történtek olyan dolgok, amik miatt már óvatos vagyok, néha talán a kelleténél is jobban.

Ö. N.: – Én önnek megnyílok, mert érzem, ez egy olyan beszélgetés, ahol megtehetem. Lehet, hogy erre vesztek majd rá, kiszakít ebből valamit egy bulvárlap, és olyat közöl, ami már nem igaz, árt nekem vagy a szeretteimnek. Otthoni környezetben nagyobb a veszély, láthatja a tárgyaimat, a holmimat, esetleg olyasmit kérdez, amire önnek válaszolok, de azt nem szeretném, hogy náluk megjelenjen, torzítva. A szüleimnek nehéz megmagyarázni minden rossz mondatról, hogy az nem úgy van, háromszáz kilométerre élnek a fővárostól, nehezebben igazodnak el. Ugyanez történhet a képekkel, a bulvársajtó átveszi, például így: „Nánási Pál és Ördög Nóra megmutatta szerelmi fészküket!” Képzeld el, hogyan esne a volt férjemnek. Legutóbb a Csillag születik egyik felvételére sokan eljöttek Mórahalomról, ahol lakom. A tapsoltató ember viccesen megjegyezte, hogy Miss Mórahalomnak fog hívni. Azt feleltem, Miss már nem lehetek, mert voltam férjnél. Ennyi történt. Valahogyan eljutott bizonyos újságírókhoz, megírták, biztosan férjhez mentem az új páromhoz, ha nem vagyok Miss.

V. M.: – András, szoktad hangoztatni, hogy a Nemzeti Színház a második otthonod. Kérlek, mondj három jelzőt, milyen ez az otthon!

S. A.: – Strapás. Baráti. Sikeres.

V. M.: – Mennyiben különböztek volna a jelzők, ha Jordán igazgató úr idejében kérdezlek?

S. A.: – A strapás kimarad. Kevesebb feladatom volt.

V. M.: – Következtethetek ebből arra, hogy Alföldi igazgató úr jobban bízik benned?

S. A.: – Nem, inkább arról van szó, hogy Alföldi Róbert a kortársam. A rendezőkre jellemző, hogy elsősorban a saját nemzedékük színészeiben gondolkoznak. Ez talán természetes, mindenki a saját kortársait ismeri jobban. Most szerencsés a helyzetem, nem csak a Robi miatt; van nálunk néhány korombeli színész, Schell Judit, Szarvas Józsi, László Zsolt, akikkel élmény színpadra menni. A Robi azt találta ki, hogy válság ide, válság oda, nem kevesebb, hanem egyharmadával több bemutatót fog csinálni, mint tavaly, nyilvánvalóan több munka jut nekem, és mindenkinek.

V. M.: – Nóra, olvastam, hogy nemcsak született Mórahalmon, hanem az ottani színházban szerepeket játszik, méghozzá édesanyja társaságában.

Ö. N.: – Igen, apukám is, meg a nagymamám is fellép. Ez egy amatőr színház. Az öcsém egy ideig technikusként segített, most már nem, ő a néző a családból.

V. M.: – András, láttad már Nórát színpadon?

Ö. N.: – Nem, dehogy. Kollégáink közül többen lelkes rajongók, lejönnek, és megnéznek minket, de ha András nézne, meg is halnék az izgalomtól. Én nem vagyok színész, de kiélhetem bizonyos hajlamaimat.

S. A.: – Amikor Szegeden játszottam a Cigányszerelemben, Siklóson pedig forgattuk A tenkes kapitányát, rendszeresen ingáztam ide-oda. Egyszer áthajtottam Mórahalmon, amikor az ő előadásuk kezdődött, láttam a gyülekező közönséget. Gondoltam is, hogy megállok, de elkéstem volna.

V. M.: – Sok helyütt megírták, hogy Ördög Nóra a szegedi kábeltévénél kezdte a pályafutását.

Ö. N.: – Ó, hát az épp csak egy hónapig tartott. Úgy kezdődött, hogy a Radnótiban érettségiztem Szegeden, évfordulója volt az iskolának, rendeztek egy nagy gálát, és én voltam a műsorvezető. Forgatott egy helyi tévé. Hívtak, odamentem, és egy hónap múlva csődbe mentek.

V. M.: – Reméljük, nem maga miatt.

Ö. N.: – Nem csak miattam.

V. M.: – Hogyan került az RTL Klubhoz?

Ö. N.: – Jelentkeztem a Budapesti Gazdasági Főiskolára, idegenforgalom szakra. Ha nyelveket tanulok, abból semmi baj nem lesz. A gimnáziumban latint tanultam, nyelvvizsgát is szereztem latinból. Általánosban németet. Aztán angolt, abból felsőfokúm van. A spanyollal volt több próbálkozásom, de mindig közbejött egy műsor. Idén újra nekifutok.

V. M.: – Örülök, hogy ezt mondja. Hat újévi fogadalmam egyike, hogy újrakezdem a spanyolt.

Ö. N.: – Tényleg? Én is. Az RTL Klubhoz úgy kerültem, hogy szintén az iskolánkban volt egy igazgatóváltási botrány, eljöttek a nagy tévécsatornák forgatni, és vicces módon épp a TV2 riporterénél érdeklődtem, volna-e lehetőség gyakornokoskodni, mondta, hogy nem, de úgy tudja, az RTL Klub keres a Reggeli stábjába gyakornokokat. Jelentkeztem, behívtak, lehet dolgozni ingyen, „örülj, hogy nálunk lehetsz” alapon. András akkor már ott volt.

V. M.: – Mit csinál a gyakornok?

A beszélgetés második felét az e heti Nők Lapjában olvashatjátok!
 

Még több az e heti Nők Lapjából: • Pelus vagy bili? » • Melegítő téli életek – síeléshez is » • A pumák támadása – Gazdag nőkre vadásznak a szépfiúk » • Erőss Zsolt: Nem érzem magam csonkának, csak mert egy lábam van » • Az összes tökéletes férfi foglalt? » • A vonzás törvénye: csak akarni kell »