Véget ér a nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Megünnepléséről már a 3. század óta vannak adatok, általánossá a 8. század óta vált. Húsvétvasárnap is fontos szerepe volt a víznek. Bukovinában úgy tartották, aki hamarabb merít vizet, az lesz a szerencsés. Moldvában a napfelkelte előtt a keresztútra öntött vizet hasznosnak vélték a jégeső ellen. Szokás volt ilyenkor piros tojást tenni a mosdóvízbe, és arról mosakodni, hogy az egész család egészséges legyen. A húsvéti ételek (sonka, tojás, bor) valamilyen módon kapcsolatban álltak a rítussal. Katolikus vidékeken szokásban volt az ételek megszentelése. Néhány helyen ekkor került sor a zöldjárásra. A húsvéti határjárás egykor igen elterjedt szokás volt. A falu apraja-nagyja templomi zászlóval megkerülte a falu határát, megújították a határjeleket, kitisztították a forrásokat, s onnan hoztak vizet a faluba. Néhol dobpergés, puskaropogás kísérte az eseményt, amely a gonosz elűzésére szolgált. Székelyföldön ekkor választották meg a falu tisztségviselőit.
