Kedves Soma!
Harminchárom éves lány vagyok, és négy évvel ezelőtt óriásit csalódtam, amit úgy két év alatt dolgoztam fel. Akkor megfogadtam: férfi miatt soha többé nem fogok így szenvedni. Két évig élveztem is a szinglilétet, amelyet néha megfűszereztek ilyen-olyan kalandok. Tavaly augusztusban azonban megismertem valakit, aki elkezdett érdeklődni utánam. Hétvégéken, egy közös baráti társaságban találkozgattunk, dumcsiztunk, hallgattunk nagyokat együtt. Végül októberben egy iszogatós parti után az ágyban kötöttünk ki.
Páratlan élményben volt részem! Elmondhatatlanul boldoggá tettük egymást, szinte félelmetes volt az összhang kettőnk között – ilyet nem él meg mindennap az ember. Ám a reggeli elbúcsúzás elég kurtára, személytelenre sikeredett, amiből azt a következtetést vontam le, hogy ez is csak egy egyéjszakás történet volt. De késő este jött egy kedves SMS, hogy szép volt velem, és szívesen megismételné… Magam is meglepődtem, mennyire megörültem, hogy jelentkezett. Sőt, már azt szeretném, ha végre lenne valakim, akivel megoszthatom az életem. Aztán vártam pár hetet, hátha randira hív, de azóta sem történt semmi. Egyszer összeszedtem az összes bátorságom, és rákérdeztem… Erre csak hebegett-habogott, hogy éppen a volt barátnőjét szeretné elfelejteni, és a szerelmi csalódását dolgozza fel, meg hasonlók.
Azóta várok. Néha-néha összefutunk, de kerüljük egymást. Ha véletlenül beszélünk, akkor vibrál körülöttünk a levegő, szinte tapintani lehet a feszültséget. Ennek ellenére sok közös vonásunk van… Igazából arra vágyom, hogy többet akarjon tőlem, nagyon szeretném őt társként magam mellett tudni, de nem tudom, mennyi idő kell neki, míg az exet feldolgozza. (Ha magamból indulok ki…)
Nem tudom, kezdeményezhetek-e… Ez a férfiak dolga – vagy nem? Te mit tennél a helyemben? A barátnőm azt mondja, felejtsem el, ha ilyen bizonytalan, de annak az éjszakának az emléke nem megy ki a fejemből! Hihetetlen, hogy mennyire harmóniában voltunk egymással.
Várom válaszod, és kedvességedet nagy szeretettel előre is köszönöm!
Szilvia
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves Szilvia!
Ismerem az érzést, amelyről írsz, fiatalabb éveimben igen sok fantasztikusra sikeredett egyéjszakás kaland kavart föl. Az összepasszolás pedig afféle kegyelmi állapot, és nem igaz, hogy egy nő csak akkor tud megnyílni egy férfinak, ha szereti, ismeri, bízik benne… Nyilván van, akinek ez kell, de sokan vannak, akik akár teljesen ismeretlen férfiakkal is átélhetik a totális egységet. Amikor ezeket megéltem, eleinte nem értettem, miért nem jelentkezik a fiú, hiszen együtt hoztuk létre ezt a csodát. Csakhogy annál a „csodánál” akkor épp úgy álltak a bolygók, az a hangulat, helyzet kellett hozzá, és ezáltal volt és van benne valami megismételhetetlen.
Valahol a lelke mélyén érzi az ember, hogy van-e dolga azzal a másik lélekkel, vagy sem. Október óta elég sok víz lefolyt a Dunán, ha egy szex után négy hónapig nem jelentkezik egy férfi/srác – és ez idő alatt nem került börtönbe, kórházba, vagy nem érte tragédia –, szerintem arra nem érdemes tovább várni. Ha mégis jelentkezik, az váratlan és akár kellemes meglepetés lehet, de ha komolyabban érdekelnéd a srácot, akkor ennyi idő alatt már hívott volna.
Én egy ilyen helyzetben biztos nem az epekedésbe raknám az energiámat, hanem például a tettek mezejére lépnék. Az egyik kedvenc dalom az I Put a Spell on You Nina Simone előadásában – de szeretem Natacha Atlastól is –, a címe azt jelenti: megbabonázlak, elvarázsollak. Egy olyan szenvedéllyel teli, bátor nőről szól a dal, aki egyszerűen fogja magát, a pasi elé áll, és közli vele: nem érdekel, mit gondolsz, mit akarsz, most, itt az enyém vagy, szeretlek és megbabonázlak. Lenyűgöző tud lenni egy ember elsöprő szenvedélye és szándéka, csakhogy ez akkor működik, ha van jogalapja, ha érzi az illető, hogy tényleg ennyire hat a másikra. Te azt írod, vibrál köztetek a levegő. Vajon ez kölcsönös, vagy csak a te vágyad és feszültséged miatt érzed ezt? Mennyi lehet ebből az igaz, és mennyi a belevetítés? Nem lehet, hogy a srácot épp a te vizslató tekinteted zavarja?
Azt írod, ezzel a fiúval néhányszor találkoztál, egy jót szexeltetek, és nagyon szeretnéd őt társként magad mellett tudni – hát épp ezzel lehet a legjobban elüldözni egy pasit! Feltehetően megriadt attól a vágytól, elvárástól, amelyet akaratlanul is felé sugároztál. Míg ha valaki a jelenben van – és nem a múlt sérüléseiben vagy a jövő ábrándjaiban –, akkor elvárások és megítélések nélkül figyeli és megéli, ami történik. Hiszen épp elég a MOST!
De te nem itt élsz, hanem a múltban és a jövőben, miközben az élet elmegy melletted. A most jelenleg az, hogy négy hónapja feléd sem néz a srác… Te pedig – úgy, hogy alig ismered, szinte fogalmad sincs, ki ez az ember – már megírtál egy forgatókönyvet a közös jövőtökről. Ezt most töröld! És amit még javasolok: dolgozz tudatosan azon, hogy minden férfit, akivel valaha voltál, elengedj. Ne félj, nem leszel amnéziás, nem fogod elfelejteni vagy kitörölni a múltat, csupán az összekötő szálakat vágod el, amelyek megakadályoznak abban, hogy tisztán a jelenben legyél. A site-omon, az Írások menüpont alatt megtalálható egy elengedésgyakorlat nőknek, valamint egy általános elengedésgyakorlat nőknek és férfiaknak.
A legtöbb, amit magadért tehetsz – a tudatos belső és önismereti munkán kívül –, ha minél jobban feloldódsz a jelenben!
Soma Mamagésa
