Mivel a Cargo kétszemélyes, és én sem gondoltam, hogy egyedül nekiindulok egy abszolút használhatatlannak tűnő autóval (mivel dobozos, nincs belső tükör, ami tragédia), közösen kiválasztottuk egymást a gárda legsármosabb újságírójával, a hávégés Csongorral, és szintén közösen kiválasztottuk a fehér, 17-es rajtszámú 1,3-as, 90 lóerős dízel Doblót.
A koncepció szerint a térkövekkel megrakott, sorszámozott autók percenként indultak útjukra, az előre kiosztott itinert követve óriási kitérőkkel és kerülőkkel az első állomásra, Veszprémre, majd Sümegre és Balatonszemesre. Figyelni kellett az időre, a feladatok helyes végrehajtására, a megtett kilométerre és persze az irányra is.
Be kell vallanom, itinerszűz voltam és a zavaromat az sem enyhítette, hogy mindketten végigdumáltuk az első eligazítást. Szerencsére mintegy másfél perc alatt felfogtam a rendszert, így bátran és sikeresen vettük be az első körforgalmat.
Azt azért megjegyzem, hogy az anyósülést semmilyen, azaz SEMMILYEN irányba nem lehet elmozdítani. Ha lehet is, maximum gondolattal, mert erre utaló kart, gombot, csillagot, pillangót nem fedeztem fel.
Döbbenetesen kényelmetlen és idegesítő. Olyan, mintha egy béna babzsákban kellene üldögélned, ami betonból van. A fej felett lévő tárolóba viszont sok dolog fér, bár később azok szakaszosan potyognak vissza, fékezéstől függetlenül.
Az autó igen jól megy, ahhoz képest, hogy úgy néz ki, mint egy süteményhűtő. Viszi a 130-at, és állítólag a 170-et is, de erre ki kíváncsi. A műszerfal egyszerűbb már nem is lehetne, sehol egy felesleges gomb, vagy kar.
Az 1/100-as feladatok a szakavatottakat az Old Timer versenyekre emlékeztették, mondanom sem kell ugye, hogy engem nem. Az első ilyen feladat szerint pontosan 20 másodperc alatt kellett egy jeges buszfordulóban két kört megtennünk, ami 21 alatt végül sikerült is. Innen már magabiztosan kanyarogtunk Etyek és Mór között (feltörekvő borvidék) a ködben.
Azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy az első pohártartót soha, de tényleg soha ne használjátok. Gyönyörűen szaltózik ki belőle a narancslé az első gyengébb jobb ívben. Szereztünk hát finom (rettenetesen, elképesztően, mocskos finom) bort Miklós Csabitól a szerencsétlenül járt üdítő helyett, befaltunk 2-3 hotdogot Veszprémben, majd Pécselyen elakadtunk.
