Egy éve tengettem albérletben az életem, s egyre jobban idegesített a minden hónapban az ablakon kidobott pénz. Elhatároztuk szüleimmel, hogy belefogunk valamibe, ami a saját lakáshoz vezető út lehet. Pénz híján elég tanácstalanok voltunk. Meggyőztek minket, hogy kössünk Lakáskassza szerződést, azaz fogjunk előtakarékosságba. Ezt kombinálták életbiztosítással, ami ilyen formában nagyon vonzónak tűnt.
Gondolkodtunk rajta, s belefogtunk, mondván, valamit tennünk kell annak érdekében, hogy ne lakjak életem végéig albérletben, hiszen azt a pénzt inkább arra fizetném, ami az enyém lesz valaha.
Szóval megkötöttük ezt a szerződést, de pár hét múlva éreztük, ez nem az, amire nekünk szükségünk van. Leghamarabb ugyanis négy év múlva adnak hitelt az összegyűjtött pénzre. Ez azoknak jó, akik időben észbe kapnak, s amíg egyetemista a gyerek, már elkezdik fizetgetni, hogy mire dolgozni kezd, kellő jövedelemmel rendelkezik, fel tudja venni a hitelt. Akkor a fizetéséből fedezni tudja a havi törlesztő részleteket.
Mi nem így tettünk, nem gondolkodtunk el időben. Rájöttünk tehát, hogy a hitel most kellene. Visszamondtuk az előtakarékossági szerződéseket, s elkezdtünk utánajárni a bankhiteleknek.
Canosszajárás
Bankról bankra jártam, a szüleim nemkülönben. Persze úgy, hogy el sem tudtuk mondani, mit is szeretnénk igazán, mert nem tudtuk, új vagy használt lakás vásárlásába fogjunk. Gondoltam, hogy használt legyen, mert ha egyszer nincs elég pénzünk, hogyan is vehetnénk újat, ami jóval drágább. A bankokban azt mondták, akkor kell érdeklődni, amikor megvan a konkrét ingatlan. Ördögi kör! Ha nem tudom, mennyi pénzt fognak adni, hogyan válasszak lakást?
 |
Stresszes helyzet! De szép lassan minden megoldódott. Utunkba került egy lakás. Új építésű. Elhatároztuk, ez lesz a konkrét cél. Kedvezményesebb hitelt adnak rá, mint a használtra. (Ez március 1-től már nem igaz!) Ezután felgyorsultak az események. Megkötöttük a szerződést, de még nem tudtuk, melyik banktól, milyen hitelt fogunk felvenni. Az OTP-t választottuk, talán náluk a legkedvezőbbek a feltételek. Csak nagyjából körvonalazódott minden: azt tudtuk, én nem kapok hitelt, mert egyedülálló vagyok, így a szüleim vették fel. Minden nap felmerült valami újdonság, valami probléma a bankban. Hosszú ideig tartott a procedúra, mire odáig eljutottunk, hogy minden készen állt ahhoz, hogy beadjuk a hitelkérelmet. Rengeteg papírnak és körülménynek stimmelni kellett ahhoz, hogy megkapjuk azt az összeget, amire szükség volt.
A megkönnyebbülés
Megkaptuk! Ezzel persze nem kis terhet vettem a nyakamba 15 évre, de hát valahogy el kell kezdeni!
Mindenkinek, aki hasonló döntés előtt áll, azt ajánlom, vegye számba a következő dolgokat:
• mennyi pénzem van
• mennyire lesz szükségem
• fogom-e tudni fizetni a havi törlesztést
Semmiképpen ne nyújtózkodjunk tovább, mint ameddig a takarónk ér! Ha negyven négyzetméterre van lehetőség, ne álmodjunk hatvanasról! Számba kell venni azokat az eshetőségeket is, hogy mi lesz, ha úgy alakul, hogy nem lesz pénzem.
Hatalmas döntés, nagyon sok utánajárást igényel és persze nagyon megfontolt döntést!
