Szerettem a mama hasát dagasztva tejet szopni, de anyu azt mondta, már nagy vagyok, tizenkét hetesen gazdát kell szereznem. Felelős, rendes kiscica idejében új otthonra talál. Hát én elhatároztam, hogy Laura és Péter nekem éppen megfelelő gazdik lesznek. Ők a tenyésztőm barátai, láttak még vakon, amikor mit sem tudtam a világról, csak az alom melegét ismertem. Nem volt könnyű rábírnom őket, hogy hazahozzanak. Tudom, kicsit zavaros vagyok, mert a hazahozás alatt azt értem, hogy elhoztak ide ebbe a szép házba. Most ugyanis ez az otthonom.
Szóval a gazda meghódításáról szeretnék beszámolni: először is amint megjelentek a kiszemelt áldozatok, azonnal elkezdtem dulakodni Morcival – a két lánytestvérem nem szereti, ha cibálom őket – és lesből támadtam az öcsém farkára, pofozgattam, hemperegtem vele, amíg könnyesre nem nevette magát a nézősereg. Ez volt az előkészítés. Mikor Laura és Péter leültek, odaszökdécseltem a lábukhoz, hízelegtem a vádlijuknak, felmásztam a fotelen az ölükbe és szép tágra nyitott sárga szemeimmel belenéztem azokba a nagy emberszemekbe. Láttam, hogy el vannak ragadtatva tőlem, de sajna, egyik sem merte kimondani, hogy szeretnének engem megtartani.
Még sosem volt ugyanis macskájuk. Ezért elhatároztam, egyenként dolgozom meg őket. Mikor Laura kiment a háziasszonynak – az én tenyésztőmnek – segíteni a konyhába, utánuk somfordáltam, és előadtam a partvissal a pörgős magánszámomat.
Az cikk folytatásáért klikkeljen IDE>>
