Sokan válaszolnak az egyszerű „Hogy vagy?” kérdésre azzal, hogy éppen fáradtak. Ilyenkor jöhet egy vicc a hétvégi buliról, némi felszínes együttérzés a rengeteg meló miatt, vagy valami hasonló megjegyzés, amivel elkerülhető, hogy a lényeggel foglalkozzunk.
A lényeg ugyanis az, hogy aki így felel a kötelező udvariassági kérdésre, annak gyakran valami egészen más baja van, nem a kialvatlanság. Nem akar hazudni, nem akarja azt mondani, hogy minden rendben van vele, és jól érzi magát – vagyis őszintébb, mint a legtöbb ember –, de nem akarja a problémáival sem terhelni az ismerőseit. Nem fogjuk nyakon önteni a saját bajainkkal a kollégáinkat az irodai konyhában.
Kép a Toni Erdmann című filmből (forrás: Cirko Film)
Nem baj, ha valaki rosszul érzi magát, és ezt kommunikálja is. Ha egy ismerősöd ezt teszi, ismerd föl, miről van szó, és reagálj rá. Nem kell egyórás lelkizésbe kezdeni munkaidőben, elég, ha jelzed, felismered, mire utal a válasza, és utalsz rá, hogy te is voltál hasonló helyzetben, mint ahogy mindenki volt és van időnként. Ettől mindkettőtöknek jobb lesz, ő pedig másnap talán nem érzi majd olyan fáradtnak magát. (Huffington Post)
