A fenti kérdések akkor jutottak eszembe, amikor – néhány héttel ezelőtt – valaki azért írt nekem a szerkesztőségbe, mert szexológust keresett, „hátha helyre tudja hozni a házasságát”. Felhívtam őt, és nyilván komoly krízisben volt, hiszen, bár nem ismert, azonnal rám zúdította a történetét.
– Hároméves múlt a kislányunk. Nagy szerelem volt, bár a férjem szerint még élnünk kellett volna, nem hirtelen gyereket vállalnunk, akkor, amikor neki apaként fokozottan jelen kellett lennie az első házasságában született fia mellett – mesélte az olvasó. – Juli megszületett, és azt vettem észre, hogy mindig őt keresem magam mellett: az édes, pici, pihe-puha fejecskéjét. Sokat sírt, ezért a kezdetektől köztünk aludt. Ha a férjem közeledett, emlékszem, azt kérdeztem magamtól: mit akar itt ez a nagy, szőrös ember? Hozzászoktam a baba közelségéhez, elsősorban rá figyeltem. Sírós, beteges volt picinek, ezért ott maradt az ágyunkban, szinte sosem aludt a saját szobájában, sőt még ma is velünk alszik, bár már jó lenne átszoktatni a saját ágyába. A férjem eleinte morgott is eleget („a fia hathetes korától külön aludt”), de talán beletörődött, meg így én is érzem, hogy valamelyest foglalkozik a lányával is. Mert a fia az első, minden hétvégén meglátogatja, több időt eltölt vele, mint velünk összesen! Minden munka rám hárul otthon, ő meg az igazi, jó apa – mármint a fiáé! Mert a hároméves Julival sokkal kevesebbet van együtt. Vannak problémáim vele, nem tagadom. Azért keresek szexológust, mert egy ideje már nem is kezdeményez, hogy legyen szexuális életünk, és a múltkor valaki sokszor hívogatta a mobilján, de ő nem vette fel. Akkor összeszorult a gyomrom: lehet, hogy már nem is rám vágyik, hanem valaki másra? Bár nem hiányzik most a szex különösebben, és nem is volt sosem annyira nagy élmény nekem, de azt hiszem, segítene rajtunk, ha újra közünk lenne egymáshoz…
„Nem fekszem le veled, mert haragszom rád”
Klettner Anikó szexuálpszichológus bólogatva hallgat, amikor elmesélem neki ezt a történetet.
– A gyerekszülés nagyon gyakran megviseli szexuális szempontból a kapcsolatokat, s ilyen esetekben, amikor néhány hónapos már a baba, érdemes „újratervezni” az útvonalat egymás felé – magyarázza. – Gyakran azonban a két felnőtt között is szülő-gyerek kapcsolat alakul ki. Például a nő gondoskodik a férfiról (vagy akár fordítva), szinte anyaként, ami egyrészt kényelmes a férfinak, másrészt viszont lázad a „szülői” kontroll ellen. És legfőképpen a lelkünk mélyében ott a kódolt tiltás: a szülővel nem fekszik le a gyerek! Ez a helyzet mindenképpen a szexuális élet kihűléséhez vezet. A gyerekszülést követő első néhány hónapban természetes, hogy az anya az összes érzékével csak és kizárólag a gyerekre hangolódik, de általában ezután a párja iránt is érdeklődni kezd – hogy mennyi idő után, ez attól is függ, hogy milyen volt korábban a szexuális életük. Minél jobb volt, annál hamarabb áll vissza ez az érdeklődés. Hozzáteszem, hogy amikor a nő a babával foglalkozik, a férfi többnyire háttérbe szorultnak érzi magát, picit sértett állapotba kerül, ezért a nőnek is aktívan kell közelednie feléje. Az olvasó történetében nem is értem, miért bántja őt, hogy a férje rendesen törődik az előző kapcsolatából született gyerekével. Hiszen ez a lehető legjobb jel, méghozzá arra, hogy a közös gyereküknek is jó apja lesz! Azonban komoly problémának tartom, hogy közöttük alszik a gyerek. A babát az első pillanattól a saját ágyába – és a saját szobájába! – kellene szoktatni, méghozzá azért, hogy a kezdő szülők szorongása ne ragadjon át rá! Ez a következetesség a gyerek miatt fontos, mert ha később kerül át a saját szobájába, az trauma lesz számára. A fenti történet szereplőinek finoman át kellene szoktatniuk a gyereket a saját szobájába, sőt egy hároméves gyerekben már azt is tudatosítani lehet, hogy a szülők hálószobájába csak kopogás után lehet belépni.
Klettner Anikó szerint az említett eset szereplői haragszanak egymásra, sértett állapotban vannak (a nő azért, mert a férje nincs otthon eleget, és sokat foglalkozik a nagyobb gyerekével, a férfi pedig valószínűleg azért, mert a felesége érzelmileg és szexuálisan elhanyagolja), és ezen csakis a kibeszélés segít. Az intimitást, a szexet nem lehet anélkül visszahozni, hogy ne beszélnék meg, melyiküket mi bántja, és mi lenne a megoldás.
– A kibeszélés nem tetemrehívás! – figyelmeztet szakértőnk. – Azt javaslom, kedvesen kezdjünk bele: „Azt hiszem, úgy érzed, hogy mostanában elhanyagollak, mert a lányunkkal többet foglalkozom. Jól gondolom?” Így a másiknak lehetősége van korrigálni, és mi is beleképzelhetjük magunkat a helyzetébe. Ez a kedves megbeszélés segíthet, hogy mindketten kimozduljanak a sértettség állapotából. Amikor ugyanis megszűnik két ember között a szex, az általában teljes krízishelyzethez, illetve eltávolodáshoz vezet. A krízist azonban pozitívan is meg lehet oldani: odafigyeléssel, nagy beszélgetésekkel – igaz, ez sokkal „munkásabb”, mint a szakítás. De ha lelkileg újra egymásra találnak, a szex is visszatérhet a kapcsolatba.
„A felhők fölött repültünk”
Linda és Gábor távoli barátaim, a nevüket megváltoztattam. Tizenhét éves koruk óta, vagyis tizenhárom éve együtt élnek. Olyanok, mint két testvér.
– Egymás legjobb barátai vagyunk. El sem tudom képzelni az életemet Gábor nélkül – mesélte egyszer Linda. – Boldog, felhők fölött repülős egymásra találás volt, és azóta mély szeretetté érett a kapcsolatunk, hiszen szinte az egész „felnőttkorunkat” egymással töltöttük. Sokat röhögünk, ugyanazokat a filmeket szeretjük, óriási a baráti körünk, minden nagyon jó… Csak éppen a szex van múlóban. Mert már azon is röhögünk… Nem tudom, miért nevetjük el. Nincs az a nagy szenvedély, de nem tudnék nélküle élni, és tudom, hogy jó apja lesz a gyerekünknek. Csakhogy néha arra gondolok: mi lesz, ha egyszer majd találkozom valakivel, és megint olyan őrült vágyakozást érzek, mint amikor Gáborral a felhők fölött repültünk? És vajon neki meddig ad muníciót ez a nagyon szoros kapcsolat, ami ma már nem annyira szerelem, mintsem barátság?
Klettner Anikó rögtön azt mondja: kétségei támadtak, hogy Lindának vagy Gábornak nincs-e már valakije. Ha ugyanis a férfi férfiassága, vagy a nő női énje frusztrált, akkor valaki – előbb-utóbb – „meggyógyítja” ezt az ént.
– A történet ismerős, én is számtalanszor hallottam ilyet – teszi hozzá a szexuálpszichológus. – Ilyen esetben „vákuum” keletkezik a két ember között, amely nagyon könnyen beszippant egy harmadik vagy akár egy negyedik felet is. Azt gondolom, Lindáéknak el kellene dönteniük, hogy akarnak-e még férfi-nőként együtt lenni (ha a barátság a legfontosabb, akkor azt meg lehet tartani másik párkapcsolat mellett is), és ha mindketten szeretnék feléleszteni a régi tüzet, akkor érdemes ezért tenniük! Ezt még valóban addig kellene megtenni, amíg nem másra gondolnak szexuális tárgyként, hiszen akkor, ha a vágy tartósan más felé irányul, nehéz visszafordulni az állandó partnerhez – mint ahogyan akkor is, ha csak az egyik fél szeretne visszatalálni a másikhoz. Ha viszont mindketten a kapcsolat újraépítését szeretnék – és megőrizték az érzelmi kötelékeket –, akkor szexuálterápiával újraépíthető az intimitás. Ehhez azért van általában szükség szakemberre, mert ha a pár nem kap újabb és újabb szempontokat, könnyen visszasüllyedhetnek az automatizmusokba. Nagyon fontos, hogy nem a szexszel kell kezdeni, hanem az alapoknál: a randizásnál, az egyszerű simogatásnál…
Még több az e heti Nők Lapjából:
