Az angol királynő kitüntette önt. Őfelsége Wallace & Gromit-rajongónak számít?
Ami azt illeti, igen. Már többször is volt szerencsém találkozni Erzsébet királynővel. Látogatóban is járt nálunk az Aardman stúdióban. Az első találkozásunkkor adtam neki ajándékba egy Wallace & Gromit bábut. Később azt mesélte, hogy amikor Vilmos és Harry még gyerekek voltak, sokszor belopóztak a dolgozószobájába, hogy játsszanak a figurákkal. Mindig nagyon szenvedélyesen mesélt a Wallace & Gromitról, ráadásul Károly herceg is nagy rajongójuk.
A Wallace hangját kölcsönző Peter Sallis tavaly nyáron sajnos elhunyt. Ez azt jelenti, hogy nem lesz több Wallace & Gromit film?
Szomorú vagyok, hogy tavaly elvesztettük Petert. Nem lenne könnyű őt pótolni, hiszen a hangjával különleges kvalitást és humort adott a karakternek. Ugyanakkor van egy problémám: a fejem teli van további Wallace & Gromit történetekkel. Ők ketten olyanok nekem, mintha a családtagjaim lennének. Nehezen válnék meg tőlük. Valószínűleg készítek még velük rövidfilmeket, de erre még alszom egy párat. Egyelőre amúgy is úgy érzem, hogy az Ősember minden energiámat elszívta. Az Aardmannál most amúgy is elfoglaltak a következő Shaun, a bárány mozifilmmel, szóval egy darabig úgysem lesz rá szabad kapacitásuk.
Nick Park épp Lord Nooth figuráját igazgatja. (fotó: Mozinet)
Nagy futballrajongónak vallja magát?
Nem igazán. Azon kocadrukkerek közé tartozom, akik vb és Eb idején néznek csak meccset. Nem focidrukker famíliában nőttem fel, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudok élvezni egy jó meccset. Viszont az Ősember stábjában rengeteg focirajongó volt: az írók, a storyboard-rajzolók és a modellkészítők között is ott voltak, és bombáztak engem az ötleteikkel. A filmben ugyan fontos szerep jut a focinak, de nem kimondottan a futballrajongóknak készítettük. Reményeink szerint azok is szeretni fogják, akiknek semmi közük a focihoz.
Szóval csinált egy focifilmet, miközben nem igazán rajong ezért a sportért, és megteremtette a világ egyik leghíresebb kutyáját, Gromitot, miközben a valóságban sosem volt kutyatulajdonos…
Gromitra sosem tekintettem igazán kutyaként. Tulajdonságaiban inkább hasonlít egy emberre, mint egy kutyára. Ha valaki kutyaként bánna vele, eléggé felzaklatná szegényt. (nevet) Túl önérzetes ő ehhez. Az Ősemberben Kutylac (egy domesztikált vaddisznó – a szerző) már sokkal inkább tűnik háziállatnak, mint Gromit.
Honnan jött a film ötlete?
Arra gondoltam, hogy egy ősemberes film sok lehetőséget és humorforrást rejt magában. Viszont nem akartam, hogy a film csak egy újabb ősemberes kalandfilm legyen, és itt jött az ötlet, hogy a focival egészen bolond irányba tolhatnánk el a történetet. Ahogy szinte az összes filmem, ez is a karakterek megrajzolásával kezdődött. Sorra készítettem a vázlatokat a kezükben bunkókat fogó ősemberekről, akik némelyik képen úgy festettek, mintha sportolók volnának, kezükben baseballütőkkel. Innen jött az ötlet, hogy a sport irányába vigyem el a sztorit.
Az Aardman stúdió és a stop motion világa
Az Aardman Animation egy bristoli központú animációs stúdió. Leginkább arról híresek, hogy dacolva a korszellemmel máig az úgynevezett stop motion technológiával veszik fel a filmjeiket. Magyarul: bábokat mozgatnak olyan aprólékossággal, hogy képkockánként állítják be és fényképezik le őket. Az így összegyűlt képanyag egymás után rakása mozgóképet eredményez. Rendkívül összetett és lassú eljárás, ma már nagyon ritkán használják, és az Aardman egyike a legnagyobb mestereknek. A stúdió agyagból készíti gyurmaszerű, jellegzetes figuráit. Legnépszerűbb teremtményeiknek Wallace & Gromit, valamint Shaun, a bárány számít, de ők csinálták a Csibefutam és az Elvitte a víz című animációs filmeket is.
Úgy tudom a Croodék című animációs film ötlete eredetileg az Aardmané volt, de a két cég szakítása miatt végül a DreamWorks készített belőle filmet. Mondhatjuk, hogy az Ősember az Aardman válasza a Croodékra?
A Croodék nálunk Peter Lord (a Csibefutam és a Kalózok rendezője – a szerző) projektje volt, mielőtt átkerült a DreamWorkshöz, nekem nem sok közöm volt hozzá. Ez egy teljesen új ötlet, ami független a Croodéktól.
A tíz éve bemutatott Wallace és Gromit: Vekni és hunyni óta nem rendezett filmet. Miért várt ennyit?
Azt hiheted, hogy unatkoztam, de ez nem így van. Íróként, konzultánsként és producerként rengeteg projektben vettem részt, ráadásul az Ősembert is több évbe telt tető alá hozni. Az ember nem figyel oda, és csak úgy telnek az évek. (nevet)
Nick Park és csapata épp a monitoron ellenőrzi az Ősember felvételeit. (fotó: Mozinet)
Mennyi idejébe telt az Ősember megvalósítása az ötlettől a mozipremierig?
Hat éve kezdtünk neki. A konkrét filmkészítés két évig tartott, de előtte éveken át fejlesztettük a forgatókönyvet, kidolgoztuk a figurákat, megrajzoltuk a storyboardokat stb.
Egész karrierjében stop motion technikával készült filmeken dolgozott. Jól sejtem, hogy ön az egyik legtürelmesebb ember a világon?
Világéletemben olyan hobbijaim voltak, amik némi türelmet kívánnak az embertől. Festés, madárles… Régen a munkámban is sokszor volt szükség erre a képességemre, de az Ősembernél már egyáltalán nem ez volt a helyzet, sőt, olykor kifejezetten kapkodnom kellett. Rendezőként egyszerre millió dologgal voltam elfoglalva. Reggel finomítgattam a forgatókönyvet, aztán ott voltak a napi megbeszélések az írókkal és a storyboard-rajzolókkal. Aztán jöttek a modellkészítők, akikkel olyan részletkérdéseken kellett rágódnunk, hogy egy figurának mondjuk milyen színű legyen a zoknija, vagy milyen zöld árnyalata legyen a focipálya gyepének. Ezen felül én tartottam a kapcsolatot a szinkronszínészekkel, és én voltam velük a stúdióban is, amikor a felvételeket készítettük…
Egy stop motion technológiával készült film esetében egy nap mennyi anyagot képesek felvenni?
Ez nagyon lassú folyamat, amit mi azzal próbálunk felgyorsítani, hogy egyszerre rengetegen dolgozunk a filmen. Az Ősember egy nagyjából futballpályányi méretű stúdióban készült. Ezt felosztjuk sok különböző teremre, és minden egyes teremben megépítjük a film egy-egy helyszínét. A legdurvább szakaszban egyszerre 35-40 teremben készítettük a felvételeket, és minden helyszínnek volt egy felelős animátora. A felelős animátorok átlagosan 2-3 másodpercnyi felvételt tudnak elkészíteni naponta, de ehhez bele kell számolni, hogy a modellek és a helyszínek előkészítési munkái sok időt vesznek el, és nem minden animátor készít felvételt mindennap. Általában hetente egy percnyi anyaggal végeztünk.
Nick Park a film két szinkronhangjával, Maisie Williamsszel és Eddie Redmayne-nel pózol egy szelfihez. (fotó: Mozinet)
Úgy tudom Kutylac masszázsjelenete (amikor a vaddisznó hátmasszázst ad Lord Noothnak – a szerző) volt messze a legbonyolultabb mind közül. Miért?
Az animátorunknak 7 és fél hetébe telt, hogy 38 másodpercnyi felvételt összehozzon. Ez a leghosszabb vágás nélküli felvétel a filmben, bonyolult mozgásokkal, és ez eléggé megnehezítette a dolgunk. Ráadásul a poénok időzítésének is tökéletesnek kellett lennie. Megizzadtunk vele rendesen. (nevet)
Ha már Kutylacról beszélünk… Ön adja a hangját a figurának. Miért?
Nem ez volt a tervem, mást akartam megbízni a feladattal. Amikor készítjük a filmjeinket, a nyers változatban mindig mi, a stábtagok adjuk a hangokat a figuráknak, és csak később szoktuk újraszinkronizáltatni profi színészekkel. Én adtam Kutylac hangját, és a vágó annyira elégedett volt az ugatásaimmal és a morgásaimmal, hogy azt mondta, nem szükséges újra felvenni ezeket. (nevet) Amikor Tom Hiddleston – ő adja Lord Nooth hangját a filmben – épp a masszázsjelenetet szinkronizálta, meggyűlt a baja a dologgal. Ha az ember úgy próbál beszélni, hogy közben épp a hátát masszírozza valaki, megváltozik tőle a hangja, és Tomnak magától ezt nem sikerült produkálnia. Pont ott voltam a szinkronstúdióban, és mivel amúgy is én játszom a Lord Noothot masszírozó Kutylacot, felajánlottam neki, hogy megmasszírozom felvétel közben.
Mit szólt hozzá Tom?
Belement. Miközben masszíroztam, az jutott eszembe, hogy rengeteg ember van a világon, aki kisebb vagyont fizetne egy ilyen lehetőségért. (nevet)
Tom elégedett volt a masszázzsal?
Megdicsért, igen. Azóta sztárok masszírozásával foglalkozom. (nevet) Nem vagyok olcsó.
Nick Park épp Tom Hiddleston megmasszírozására készült a szinkronstúdióban. (fotó: Mozinet)
A figurákat Tom Hiddleston mellett olyan híres angol sztárok szólaltatják meg, mint Eddie Redmayne és Maisie Williams. Fontos egy animációs film esetében, hogy ismert emberek kölcsönözzék a szereplők hangját?
Természetesen a marketinges csapatnak hatalmas vigyor terül szét az arcán, ha ilyen emberekkel reklámozhatják a filmet, de ne feledjünk valamit. Ezek az emberek azért híresek, mert ők a legjobbak a szakmájukban. Eddie például lenyűgöző módon tudta úgy alakítani a hangját, hogy tizenöt évesnek is hiteles legyen. Maisie bámulatos könnyedséggel váltogat az akcentusok között. Amikor azt mondtam neki, hogy skandináv kiejtésre gondoltam, felhívta egy norvég ismerősét a Trónok harcából, egy csomót beszélt vele telefonon, lerakta, és már tökéletesen hozta is az akcentust. Tom pedig egyszerűen bármire képes. A Graham Norton Show-ban láttam őt, amint Robert De Nirót utánozza elképesztő módon. Tom Hiddlestonról az embereknek egy elegáns, okos, angol kém figurája ugrik be, én pedig megkértem, hogy adja egy nagydarab, buta, francia fickó hangját. (nevet) Nincs semmi bajom a franciákkal, de a figura ezzel az akcentussal volt a legviccesebb.
Több angol kritika is azt írta az Ősemberről, hogy igazából a Brexitről szól. Mit szól ehhez az elmélethez?
Már jóval azelőtt elkezdtünk dolgozni a filmen, hogy a Brexit megtörtént volna. Eszembe sem jutott, hogy a Brexitre reagáljunk a filmmel. Tény, hogy van benne némi egészséges nemzettudat, de anélkül, hogy Európa-ellenes lenne. Ráadásul egy csomó európai dolgozott rajta. Teli vagyunk velük itt az Aardmannál.
A film teli van szuper gegekkel, amik közül a kedvencem az üzenethozó madár. Honnan jött a madár ötlete?
Folyamatosan azon agyaltunk, hogy a mai, modern életünk eszközeit hogyan jelenítsük meg az őskorban, és az egyik ötlet pont a madár volt. Igazából a telefonos üzenetrögzítőt próbáltuk helyettesíteni ily módon, és azon szórakoztunk, hogy akkoriban még a legegyszerűbb dolgok véghezvitele is milyen elképesztő erőfeszítésekbe tellett.
Az Aardmannál agyagból készült bábukkal dolgoznak. Mi jelenti ebben a legnagyobb nehézséget?
Nyilván a velük való munka egy lassú folyamat, de én csak a dolog előnyeire tudok gondolni. Ez egy kézzel fogható valami, ami nem CGI. Nincs bajom a CGI-al, mi is használjuk szükség esetén, például az Ősembernél a stadionos tömegjelenetek esetében, vagy a nagyobb tájképeknél a hátterek kidolgozásában, de én hiszek abban, hogy máig megvan a bája annak, ha valami kézzel fogható. Valahogy minden emberibbé válik tőle.
Az Aardman filmek már megfordultak a DreamWorksnél és a Sonynál is, most a StudioCanal az új forgalmazójuk. Könnyebb megtalálniuk a közös hangot egy európai céggel?
Bármelyik stúdióval is dolgoztunk együtt, mindnek megvoltak a pozitívumai és árnyoldalai is. A Csibefutam és a Wallace & Gromit és az elvetemült veteménylény során rengeteget tanultam abból, ahogy a nagy hollywoodi stúdiók dolgoznak. A StudioCanalban az a jó, hogy nyitottabbak a brit érzékenységre és humorra, és semmilyen változtatást nem kérnek tőlünk azért cserébe, hogy a film eladhatóbb legyen az amerikai piacon.
