Mióta Annie Shi elmúlt ősszel főiskolára ment, a dolgok egyszerűen nem ugyanazok odahaza. A szülei természetesen hiányolják, de ők azért értik, hogy ez az élet rendje. Nem mindenki van ezzel így. A lány kutyája, Tara nehezebben érti meg és fogadja el kedvenc családtagja távollétét. Ez tulajdonképpen teljesen érthető, hiszen olyanok voltak egymásnak, mint két testvér, még egy ágyban is aludtak éjszakánként. Nem csoda, hogy a kutyára hirtelen rátört a magány.
Tara minden bizonnyal rengeteg törődést és szeretet kap Annie szüleitől, de még mindig keresi a lányt, hiába. Annie értesült arról, hogy kutyája ennyire nehezen bírja a különlétet.
„Tara addig nyaggatja a szüleimet, míg végül mindig kinyitják a szobám ajtaját, amíg távol vagyok. Viszont amikor rájön, hogy a szoba üres, csalódottan és összetörve távozik szegény.”
Erre a problémára találta ki Annie édesapja azt az áthidaló megoldást, hogy lánya szobájában dolgozik, így a kutyus úgy érezheti, ha nem is örök szerelme, de valaki azért ott van a szobában, amely így már nem üresen várja őt.
Amikor Annie hazatér az iskolai szünetekben, nagy az öröm, alig lehet róla levakarni az ebet, és bármilyen fájó is újra búcsút venni ilyenkor, a lányt megnyugtatja, hogy Tara jó kezekben van.