– Milyen volt az utazás egy ilyen kisbabával? Elég sokat repültetek…
– Panna egyszerűen imádnivaló volt. Igazából neki nem az számított, hogy hol van, hanem az, hogy velem és az apukájával lehetett. Mindenkivel összebarátkozott a repülőn, egyedül akkor volt gond, amikor a felszállás alatt 45 percig az ölemben kellett ülnie becsatolva, egy helyben. Ő ugyanis jobban szeret kúszni-mászni, mozogni.
– Mennyi időt töltöttetek külföldön?
– Összesen 10 napot voltunk kint, plusz az utazás. A nagyszülőket olyan 4-5 nap alatt szokta meg Panna. Végül úgy összebarátkoztak, hogy volt nagy sírás, amikor haza kellett utaznunk. A lányunk háromhetes volt, amikor a nagyszülei utoljára látták, ennek pedig már több mint fél éve. De azonnal levette őket a lábukról a kedvességével, a személyiségével.
– A nagyszülők magyarul beszéltek a picihez?
– Igen, magyarul beszéltek hozzá. De szeretnénk, ha a lányunk anyanyelvi szinten megtanulna angolul is. Már csak azért is, mert a férjem testvére Angliában él, neki pedig fél évvel idősebb a gyermeke Pannánál. Jó lenne, ha majd nyelvi korlátok nélkül játszhatnának együtt.
 |
| A nagyszülők, Éva és Péter a kis Pannával |
– Milyen programokat szerveztetek az Egyesült Államokban?
– Leginkább otthon voltunk. Most nem az volt a cél, hogy minél több helyre elmenjünk, hanem az, hogy a lehető legtöbb időt töltsük együtt. Sokat beszélgettünk, Panna pedig nagyon élvezte a 35 fokos meleget, a nappali kövén csúszott-mászott közöttünk. De azért elmentünk a közeli kis tóhoz, úsztunk, kajakoztunk, és elmentünk vásárolgatni is.
– Panna egyébként jár babaúszásra?
– Igen, minden vasárnap járunk babaúszásra.
– Nem hiányzott a mozgás, amíg az Államokban voltál?
– Az anyósom gyógytornász, és tartottunk egy közös órát egy 50 fős csoportnak, ahol bemutattam a súlykontrollgyakorlataimat is. És a reggelt mindennap futással kezdtem.
 |
 |
