A hír: Több mint 750 ezer ember adakozott a Nemzeti Segélyvonalon
Az emelt díjas hívásokkal és közvetlen banki utalásokkal összegyűlt több mint 200 millió forintot a Nemzeti Segélyvonal mögött álló öt legnagyobb magyarországi karitatív szervezet továbbítja az ár- és belvízkárosultakhoz. A www.nsv.hu oldalon az érdeklődők megtekinthetik, eddig mennyien hívták az adományvonalat.
Különvélemény Winkler Nórától
Tegnap reggel a rakparton, ahol egy szakaszon két sáv is megy egymás mellett, megelőztem egy harminccal utazgató nőt. Gondoltam, ábrándozik, nézi a Dunát, feltoluló emlékképeiben él, komolyzenét hallgat, vagy mit tudom én, de hát ment volna mögötte egy sornyi autó, köztük én, kicsit sietősebben.
Nem egy nagy sztori, de úgy tűnt, ez így mindenkinek jó, ő csordogál, aki menne, az meg megy. De később beállt mellém a piroshoz, és letekert ablaka mögül váratlanul elkezdett ordibálni. Jaj, gondoltam, az emlékképsornak rossz volt a vége, itt szakított vele Tivadar még ’74-ben, vagy lejárt a Négy évszak, és felébredt, vagy lenyelte a papagáját, vagy szorítja a biztonsági öve. Tűnődtem, mi lehet, nyári reggel van, süt a nap, kellemes az egész, ő közben nyomta, egyre lilább fejjel. Jó hosszú piros volt, egyre dühödtebb lett, és igazából nem derült ki, miért ordít, azonkívül, hogy megelőztem, de – mondom – nem tűnt versenyzős alkatnak, ha az, rejtőzködött.
Speciel, ha nők anyáznak és káromkodnak forgalmi helyzetekben, az váratlanabbul ér, mint ha férfiak teszik, de igazán nem lep meg az agresszió, az elképesztő türelmetlenség, amivel egymás iránt vagyunk, és az együttérzés hiánya, hogy nekem annyi bajom van, nem tud már érdekelni, te honnan jössz, és miből, csak takarodj már az utamból, értsd meg, hogy nincs már bennem tér, hogy oda te is begyere a problémáiddal.
Na, innen nézve jó, nagyon jó olvasni, hogy a magyar felnőtt lakosság nagy része fogta magát, és lehetőségeihez mérten segíteni akart az ítéletidő károsultjain. Két hete az MTV is szervezett egy adománygyűjtő műsort, nézők telefonálhattak nekünk a stúdióba, és licitálhattak az erre a célra kapott zenészrelikviákra. Jöttek is a komoly összegek, csúsztak felfelé az árak, ahogy jótékonysági árverésen lenni szokott, az irracionális tartományba, de közben volt, aki számára fél vagyont érő 500 forintját, mások szálláslehetőséget, ételt, ruhát akartak adni, szállítási kapacitásokat ajánlottak fel, és párosával érkeztek a milliók nagyobb adományozóktól. Figyeltem, ahogy szétterjed a stúdióban dolgozókon is az érzés, hogy valami történik. Hogy sokan vannak, akik segíteni szeretnének. Csöngtek a telefonok megállás nélkül, az ország legváltozatosabb pontjaiból, és minél nagyobb számokat rajzoltunk a felajánlások táblájára, annál többen hívtak, hogy akkor ők is.
A 1752-es adományvonal oldalán öt másodpercenként frissül, hogy hány hívás érkezett. Aki ad, nemcsak azt éli meg, hogy jót tesz, segít, együtt érez, hanem hogy nincsen egyedül. Sőt, nemhogy nincs egyedül az őt mozgató jó szándékkal, hanem egy nagy létszámú közösségnek lett része, és azok az ismeretlen másikok, éppúgy, mint ő, hajlandóak átemelni a figyelmüket a most éppen szerencsétlenül járt családokra, látják, hogy ott nagy szükség van rájuk, és cselekszenek. Senki nem tudja, ki az a sok másik. Milyen zenét hallgat, kivel él, kire szavazott, mit olvas, miben hisz, semmit. Csak azt, hogy segít. Túl azon hogy csak ezen az adományvonalon már több mint 200 millió forint jött össze, és még koránt sincs vége, fontos lenne mondani, mondani, mondani, tudatosítani, hogy ezt most együtt raktuk össze, hogy itt most senki se kérdezett, hogy kik a többiek, mert ha azok is, hát akkor én mégsem, szóval: hogy ezt most mi csináljuk, együtt, közösen.
Az árvíz sújtotta Felsőzsolcán és Budapesten ott járt a CafeTV stábja is – nézd meg beszámolóinkat!
Árvíz Felsőzsolcán
Árvízi helyzet a fővárosban
|
A hét korábbi különvéleményei |
